Ökröt is nehéz volt szerezni, elvégre a közelben senki sem foglalkozott már állattartással. A focipályát is elhanyagolták, és a búcsút sem látogatták olyan nagy számban a gyerekek. Inkább otthon számítógépeztek a körhintázás, a célba dobás és a dodzsemezés helyett. A kocsmák pedig szinte mind bezártak. Egy maradt csak nyitva, de az Furek István sógoráé volt, oda mégsem mehetett programot hirdetni az egyetlen ellenjelölt. Máshogy kellett hát közösséget kovácsolnia annak, aki polgármester akar lenni.
Dakló Zsolt azonban mégsem maradt éhen, mivel egészen sajátos kampányetetésben volt része. Házról házra járt az amúgy is termetes jelölt, hogy elmondja mindenkinek, hogyan is szeretné újra felvirágoztatni Takart. Mindenhol ebédidőben ment ajánlani magát, és panaszkodni egy kicsit a régi szép idők elmúlása miatt, aminek meg is lett az eredménye: itt egy kis oldalas, ott egy kis sült csirke, amott egy fél tepsi zserbó. Még ahova későn toppant be, ott is megsajnálták Dakló Zsoltot, és a kezébe nyomtak egy pörköltes lábast, hogy tunkolja ki a maradék szaftot egy kis kenyérrel.
Meg is lett az eredménye a látogatásoknak. Először is azért, mert ha szűken is, de megválasztották Dakló Zsoltot. Másodsorban pedig azért, mert az amúgy is testes kihívó a korteskedés végére úgy meghízott, hogy nem fért be a községháza ajtaján. Furek István leköszönő polgármester erre persze megint új választást akart kiíratni, de a helyiek közölték vele, hogy elég volt ebből a szavazási hercehurcából. Úgy vágytak már egy kis csöndre és békére.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!