Egyszer csak mentő ötlete támadt Skuló Zoltánnak. Talált ugyanis egy fekete káddugót és egy fehér körömkefét. Ezek adták az ötletet a cekkeresnek ahhoz, hogy a kidobált lomokból elkészítse a maga sakk-készletét. Gyorsan el is repült az a fél nap, mire elkészült vele. Szedett-vedett katonáihoz azonban egy jelentkező sem akadt tábornoknak, pedig Skuló Zoltán egy idő után már önként felajánlotta, hogy lesz ő a fekete sereg vezére, ellenfele pedig élhet a nyitás jogával a fehér szemétdarabok élén.
Hosszas könyörgés után egy csuklyás alak állt kötélnek. Érthetetlen hangon motyogott, Skuló Zoltán nem is merte megkérdezni a nevét. Az arcát sem látta, mert soha nem nézett fel, de a cekkeres valamiért úgy érezte, hogy a csuklyás ember egyfolytában mosolyog játék közben. Nem is volt gyenge ellenfél, játszmájuknak mégis furcsa vége lett. Már csak pár fehér és fekete szemétdarabot tologattak az utcai kukára helyezett táblán, amikor megjelent egy aranyláncos, gorillatermetű férfi, és lesöpörte a szépen faragott táblát – rögtön ketté is tört.
A gorilla egy koszos kartonlapot vett elő, és elkezdett itt a piros, hol a pirost játszani. Miközben ordítva toborozta a jelentkezőket a lomisok közül, a cekkeres és a csuklyás szép lassan eltűnt az utcát elborító szeméttengerben.
