A New York-i akadémia tagja is volt Tolna egykori főállatorvosa

Közeleg egy kerek évforduló: március 10-én lesz száz éve, hogy megszületett dr. Kováts Jenő.

null

Száz éve született dr. Kováts Jenő. A legfontosabb pozíciói ezek voltak: az állatorvos-tudomány kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, Tolna megye igazgató-főállatorvosa. Igen gazdag életutat járt be, tartalmas a szellemi hagyatéka. Az ő idejében épült Szekszárdon az állategészségügyi állomás. Alakja felidézését segíti fia, Kováts Balázs – a paksi ESZI alapító igazgatója – és Beregnyei Miklós, paksi helytörténet-kutató.

Zala megyében nőtt fel a későbbi tolnai főállatorvos. Diplomáját a háború végén, a kitelepített egyetemi tanszázadban Németországban kapta meg, amelyet az egész világon elfogadtak, csak Magyarországon nem. Itthon újra kellett államvizsgáznia, ennek elfogadása viszont akkor külföldön ütközött akadályokba. Bár a külföld, a vasfüggönyön túl, jó időre megközelíthetetlen világgá vált a magyar értelmiség számára.

Hihetetlenül kalandos, néha veszélyes élete volt a fiatal állatorvosnak a negyvenes-ötvenes években, de őt nem tudta bedarálni az akkori idők Magyarországa. Nem a sérelmekre, hanem az eredményekre koncentrált.

Titkai egy részét később publikálta, a többit magával vitte oda, ahol már semmi nem titok. (Egy példa: 1956. október 31-én élelmiszersegélyt vitt – többedmagával – a forrongó Budapestre, a Tűzoltó utcai gyermekkórházba. Kockázatos vállalkozás volt.)

Nem a sérelmekre, hanem az eredményekre koncentrált (a kép 2008-ban készült)
Fotó: Beküldött kép/teol.hu

Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, ami hallatlan szorgalommal párosult. A gimnáziumban még latintanárnak készült, kitűnően beszélt németül, jól elboldogult a franciával, egy év alatt megtanult angolul és belevágott a spanyolba is. Életvidám, barátságos, mosolygós, tiszta tekintetű, kiegyensúlyozott, délceg tartású ember volt. Fiatalkorában atletizált, magasugrásban országos díjakat nyert. Fiatalos lendülete kitartott idős korában is. Sokat adott a műveltségre és az udvariasságra, a bárdolatlanságot nem tűrte maga körül.

Paksra 1955-ben költözött feleségével és két fiával. Munkásságának köszönhetően ezen a településen, illetve Tolna megyében oldották meg elsőként a szarvasmarhák TBC-mentesítését, és a tőgygyulladás elleni küzdelemben is úttörő szerepet játszott. Megyei főállatorvossá 1962-ben nevezték ki, s egészen 1981-es nyugdíjazásáig ellátta ezt a feladatot. Szekszárdra 1977-ben költözött.

Többször hívták biztos egzisztenciával, hogy telepedjen le családostul és kutasson az USA-ban, Angliában, Franciaországban vagy Nyugat-Németországban. Mindig nemet mondott, mert magyarnak tekintette magát, akinek itt a helye.

Pedig sokszor belerúgtak, gátolták a munkáját, megkeserítették az életét. Csak azért, mert nem lépett be a kormánypártba. „Sajnos” neki volt világnézete. Egykori hitoktatójától, Mindszenty Józseftől – a későbbi hercegprímástól – hitet és emberséget tanult.

A teljes, eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.