A vádirattal egyezően megállapított tényállás szerint a Pátrohán élő első- és másodrendű vádlott, illetve a 15 éves lány 2011-ben állapodott meg arról, hogy a sértettet százezer forintért megvételre felajánlják a harmadrendű vádlottnak, aki tudomásuk szerint 18 éven felüli lányokat vitt ki prostituáltként dolgozni Svájcba.
Az egyezség arról szólt, hogy az így kapott pénzt a 32 éves nő, a 23 éves férfi és a fiatal lány közösen elosztja. A cserét Demecserben tartották meg, azt megelőzően a lány nagykorúságának igazolására – más névre kiállított – születési anyakönyvi kivonatot szereztek be.
A 49 éves harmadrendű vádlott végül 46 ezer forintot fizetett ki a lányért, akit később hazavitt a lakására. Itt derült ki, hogy a lány fiatalkorú, valójában nem akar Svájcban prostituáltként dolgozni, s az eladásról szóló történetet csak a férfi „lehúzására„ találták ki.
A férfi ezután visszavitte a lányt Pátrohára, és visszakövetelte a pénzt az eladóktól. Az elsőrendű vádlott – megijedve a férfitól – értesítette a rendőrséget; a rendőrök nem sokkal később mindhárom vádlottat őrizetbe vették.
A megyei főügyészség a vádlottakat 18. életévét be nem töltött személy sérelmére fajtalanság vagy közösülés céljából elkövetett emberkereskedelem bűntettével, továbbá az első- és a másodrendű vádlottat magánokirat-hamisítás vétségével vádolta.
A törvényszék bírói tanácsa azonban eltérő minősítést állapított meg: az első- és a másodrendű vádlottat csalás vétségének kísérletében és közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül az elsőrendűre hat hónap – végrehajtásában két évre felfüggesztett – börtönt, míg a másodrendűre tíz hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztést, valamint a közügyektől való két év eltiltást szabott ki.
A bíróság a büntetett előéletű férfira korábban kiszabott négy hónapos börtönbüntetés végrehajtását is elrendelte. A harmadrendű vádlottat ugyanakkor felmentették az ellene emberkereskedelem miatt emelt vád alól.
Toma Attila tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában kifejtette: ritka az olyan büntetőeljárás, amelyben a bíróság ugyan a váddal egyezően állapítja meg a történeti tényállást, viszont a jogi minősítés ennyire eltér a vádhatóság álláspontjától.
Az bizonyosságot nyert, hogy az első- és a másodrendű vádlott egyáltalán nem akarta külföldre eladni a lányt, a céljuk – ahogy arra az eljárás kezdetétől hivatkoztak – az volt, hogy „lehúzzák” a harmadrendű vádlottat, akitől ezzel a módszerrel próbáltak pénzt szerezni – mondta el a bíró. A fiatal lány ugyanakkor részt vett a cselekmény eltervezésében, az eladás az ő tudtával és beleegyezésével történt. A pénz átadása megtörtént, az összeg nagysága miatt azonban csak a csalás vétségének kísérlete valósult meg.
A bíróság a harmadrendű vádlott védekezését nem fogadta el; rá egyébként az eljárás során a többi vádlott és a sértett is terhelő vallomást tett – tette hozzá Toma Attila. Mivel az emberkereskedelem bűntette a másik két vádlottnál nem valósult meg, így a harmadrendű vádlottat sem marasztalhatták el emiatt.
Az ítéletet mindhárom vádlott tudomásul vette; az ügyész az első- és a másodrendű vádlott esetében súlyosításért és eltérő minősítésért, a harmadrendű esetében a felmentés ellen, illetve eltérő minősítés megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A per a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!