Brutális rablógyilkosok nyomában a rendőrök

Három rablógyilkosság történt az utóbbi időben Pest megyében, a nyomozók a vándorkereskedők körét is felmérik.

A három helyszín már elegendő adatot szolgáltat a kriminálpszichológusok számára, hogy felrajzolják az elkövetők profilját. Jelenleg annyi tudható, hogy a banda támadó tagjai vélhetően alacsony iskolázottságú, primitív férfiak, akiknek nem számít az emberi élet, hidegen hagyja őket mások szenvedése. Az életkoruk 20–45 év közé tehető. Szocializációjuk kudarcokkal volt teli. Családi erőszak is érhette őket gyerekkorukban. Egyikük, erősebb jellemű lévén a többieknél, a bandavezér, akinek a döntéseit nem kérdőjelezik meg a többiek. Az utcán biztosító fiatalkorú, esetleg nő lehet. Az említett tippadók bevetése arra utal, szervezett bűnözői csoportról lehet szó, melyben a zsákmány értékesítésére orgazdákat is alkalmaznak. Így az ismert orgazdákat is ellenőrzik. Kérdőre vonják továbbá a hasonló bűncselekmények miatt elítélt, majd szabadult bűnözőket. Operatív – titkos – nyomozás is indult.

A közfelháborodást kiváltó, idős emberek elleni bűncselekmények száma növekszik. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, dr. Sárkány István 2015. november 3-án Az időskor viktimológiája – Hogyan leszünk áldozatok? címmel tette közzé prezentációját.

Eszerint a magyar lakosság körében a 60 évesek, illetve az ennél idősebbek aránya látványosan növekszik. 1980-ban 17,1, 1990-ben 18,9, 2012-ben már 23,4 százalék volt ez az arány. A XXI. század első évtizedének végén a közel négymillió háztartás mintegy 40 százalékában éltek időskorúak. 2009-ben az egyszemélyes idősekből álló háztartások száma csaknem egymillió volt. Az egyedülálló idős személyek – főleg a nők – a rablások bűnözői szempontból ideális áldozatai. Az ismertté vált – kiemelt – bűncselekmények időskorú sértettjeinek száma 1999 és 2012 között 549 826 fő volt. Ez 44 százalékkal több, mint az 1985 és 1998 közötti időszakban. 1999 és 2012 között 786 hatvan évnél idősebb ember vált szándékos emberölés áldozatává, ez az összes eset – 4682 fő – 16,8 százaléka. Ez a mutató 1985 és 1998 között 15,7 százalék és 905 fő – összesen 5765 fő – volt. A rablások tekintetében hasonlók az arányok. 1999 és 2012 között 7561 rablást követtek el idősek ellen.Ez 18,1 százaléka az összes – 41 738 – rablásnak. 1985 és 1998 között 17,4 százalék volt, ami 5901 rablást jelent 33 856 összes mellett.

Sárkány István professzor szerint az idősek elleni támadások zömét a lopás egyes változatai (például trükkös lopások, betöréses lopások, zsebtolvajlások), a csalás különböző változatai (például a hitelesség látszatát keltő megtévesztések, „unokázások”, a hitelnyújtás ígéretével elkövetett csalások), egyes régiókban az uzsora-bűncselekmények jelentősebb számú előfordulása és a rablás adják.

Az elkövetések jellemzői: az éberség, a bizalom, a naiv hiszékenység kijátszása; az esetenkénti brutalitás; a védekezés ellehetetlenítése érdekében a cél eléréséhez szükségesnél lényegesen nagyobb súlyú – akár a sértett halálával is járó – erőszak; a sértett személyének semmibevétele; a félelemkeltő, rettegésben tartó elkövetési mód. Sárkány István szerint amíg az idős emberek demográfiai, egészségügyi és szociális helyzetében látványos, további pozitív irányú elmozdulás nem történik, addig a bűnözési helyzetben sem lehet igazi fordulat.

Az idős embereket ugyanis azért is választják célpontul a bűnözők, mivel egészségi állapotuk, koruk miatt fizikailag is védtelenebbek az átlagnál. Sokan ráadásul magányosan vagy férjükkel, feleségükkel élnek, ritkán nyitják rájuk az ajtót a rokonok, ismerősök. Könnyű célpontok, könnyű pénzszerzési lehetőséget jelentenek, gyakran képtelenek a védekezésre. A kriminalisztikai tapasztalatok szerint a fővárosban az elkövetők idős áldozataikat leginkább az utcán, a sértettek lakhelyéhez közel vagy elhagyottabb aluljárókban támadják meg. Ritkább, amikor az illető lakásán követik el a bűncselekményt, és ebben az esetben az elkövetők jellemzően az alkalmi ismerősök körében keresendők. Elsősorban időskorú nőket támadnak meg a bűnözők, akiket leggyakrabban egyszerűen a földre löknek, néhány esetben bántalmaznak, és így rabolják el ékszereiket, táskáikat készpénzükkel, irataikkal, kulcsaikkal együtt. Budapesten általában egyedülálló férfiak, esetleg 2–5 fős csoportban támadó férfiak, fiúk az elkövetők.

Vidéken az esetek nagy többségében az áldozatukat saját lakásukon támadják meg, ahova erőszakkal vagy magukat hivatalos személynek kiadva jutnak be. Az erőszakos betörés inkább a késő esti és a hajnali időszakban történik. Azok az esetek értelemszerűen a nappali órákban történnek, amelyek során a bűnöző villany-, gázszerelőnek vagy más hatósági személynek adja ki magát. Az elkövetők legtöbbször megkötözik áldozataikat, majd veréssel fenyegetik, vagy össze is verik egyre több esetben annyira, hogy az áldozatok súlyos sérüléseket szenvednek, illetve belehalnak a verésbe, kínzásba. Jellemző az is, hogy az elkövetők az esetek többségében álarcot, csuklyát viselnek a későbbi felismerés megelőzése céljából. Erről a túlélő áldozatok számoltak be. Az agresszió mértéke egyre magasabb, a tettesek egyre többször alkalmaznak aránytalanul nagyobb erőszakot, mint ami a céljuk eléréséhez feltétlenül szükséges volna.

A rendőrség egy sor intézkedést vezetett már be az idősek védelmében. Ezek közé tartoznak a tanyavédelmi programok éppúgy, mint bűnügyi akciók szervezése a bűnügyi fertőzöttségi térképek alapján. Falugondnoki továbbképzéseket is tartanak. Külön akcióznak a veszélyeztetett időszakokban, például halottak napja környékén, ünnepi bevásárlások időszakában, nyugdíjfizetési napokon. Borsod megyében S. O. S. szomszédhívó vezeték nélküli kapucsengőt terjesztettek el, a csengő 200 méteres hallótávolságú hangot kiadva riaszt. A polgárőrséget is bevonták a bűnmegelőzésbe. Kampányokat rendeznek az idősek ellen jellemző bűncselekmények megelőzése céljából. És még számos más program született. Ugyanakkor, mint ahogy azt egy illetékes elmondta, az idős emberek hozzátartozói – ha vannak –, illetve szomszédaik, ismerőseik nélkül nem lehet elég hatékony a bűnmegelőzés. Lehetőség szerint akár naponta többször is beszéljenek az idős emberekkel, látogassák meg őket, látványosan nyújtsanak nekik segítséget például a bevásárlásaik során. Ugyanakkor mindenki figyeljen a szűkebb környezetében a hétköznapi élettől eltérő történésekre, például az idegenek feltűnésére – tanácsolta a szakember.

Az ároktői banda hat vádlottja négy évet ült előzetesben, de nem született még elsőfokú ítélet sem, mert különböző okok miatt elhúzódott mind a nyomozás, mind a számonkérés. A vádlottakat házi őrizetbe helyezték, ahonnan ketten Svájcba szöktek, ott prostitúcióval foglalkozott a banda; onnan hozták haza őket. Az akkor még gyanúsított hat férfit 2009 áprilisában vették őrizetbe, de a vádiratot csak 2011 augusztusában nyújtotta be az illetékes ügyészség a bíróságnak. Még a nyomozás során, 2011-ben szakértőt rendeltek ki, a DNS-azonosítással a Semmelweis Egyetem DNS-laboratóriumát bízták meg. A labor visszaküldte az anyagot a nyomozó hatóságnak, mivel 2011. január 1-jétől már nem feleltek meg a miniszteri rendeletben előírt követelményeknek. Ezután a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetet bízták meg az azonosítással, azt is közölték az intézménnyel, hogy a végső határidő 2011. május 29. Közben az ügyet tárgyaló tanács elnöke a Kúriára került, ezért azt átszignálták egy másik bíró tanácsára 2012. június 20-án az ítélkezési szünetben.

Az első tárgyalási napot 2012. szeptember 17-én tartották az újrakezdett eljárásban. 2013. február 25-ig a teljes bizonyítást befejezték, csak a DNS-szakvélemény hiányzott. Menet közben még 400 ezer forintos rendbírsággal sújtotta a bíróság a szakértői intézetet a késlekedés miatt. A vádlottak előzetese 2013. április 22-én járt le, az intézet pedig április 25-re készült el a 400 DNS-minta azonosításával. A szakértői intézet vezetője szerint ha csak ebben az ügyben kellett volna dolgozniuk, akkor is fél évbe telt volna a szakértői vélemény kimunkálása. Előbbre lehetett volna sorolni a vizsgálatokat, csakhogy az intézet vezetője azt mondta: „ nekünk senki sem jelezte, hogy súlyos ügyről van szó; ami bírói szakba került és kiemelt, soron kívüli vizsgálatot követel meg.” Mindezt 2013 októberében közölte az intézetvezető, és addig még mindig nem született meg az elsőfokú ítélet.

Szabadon engedte a bíró egy miskolci brutális gyilkosság gyanúsítottját 2013-ban, miután 19 hónap alatt sem készült el a perdöntő hemogenetikai szakvélemény; a vérből vett minta alapján kellett volna azonosítani az elkövetőt. A gyanú szerint a szabadlábra helyezett nő megverte, majd zsineggel megfojtotta 86 éves szomszédasszonyát. A zsinegen lévő vérszennyeződésből nyert DNS-mintát kellett volna összehasonlítani a gyanúsított DNS-ével. Ugyancsak a DNS-vizsgálatok elhúzódásával indokolták a rendőri vezetők többek között a kiskunlacházi gyilkosság és a romák elleni Molotov-koktélos támadások nyomozásának lassúságát. A szakértői intézetnél a szűkös lehetőségekre hivatkoztak. Az Orbán Viktor lányának 2013-as esküvőjén ellopott két telefon ügyében, valamint a Kubatov Gábort lejárató falfirkák ügyében viszont soron kívül végezték el a DNS-vizsgálatokat. Előbbi esetben 60 embertől vettek DNS-mintát, a vizsgálatok kilencmillió forintba kerültek. Utóbbiban 378 mintán végezték el a vizsgálatot csaknem hárommillió forintért. (MN)