Rettenetesen kegyetlenek a fiatalkorú gyilkosok

Biológiai és neurológiai okai is vannak, hogy elvesztik a kontrollt. Gyomorforgató esetek.

Mindenki mély döbbenettel fogadta a kaposvári diákok 2008-ban napvilágra került gyomorforgató ügyét. A marcali K. Mihály és a kaposvári V. Dávid nem tudott más magyarázatot adni barátjuk meggyilkolására, minthogy „idegesítette őket” és „nem volt olyan, mint ők”.

Az akkor másodikos gimnazista tanulók szerint, míg ők iszogattak, buliztak, élvezték az életet, az áldozat, aki korábban a barátjuk volt, inkább tanult és „lenézte őket”. Ezen addig hergelték magukat, míg eldöntötték: végeznek a fiúval. A gyilkosságot jó előre eltervezték, és a tragédia napján az áldozatot egy városszéli tóhoz csalták. Ott kövekkel, bottal, vésővel ütötték-vágták, majd az eszméletlen, ám még életben lévő fiút a vízbe dobták, és még azután is dobálták. Mindkét tettest a koruknak megfelelően maximum tizenöt éves szabadságvesztésre lehetett volna ítélni. Tizennégyet kaptak, mert együttműködtek a rendőrséggel és őszinte megbánást tanúsítottak.

Az eset a fiatalok kora és brutalitása miatt egyedülálló volt a magyar kriminalisztika történetében. Az Országos Kriminológiai Intézet „Különös kegyetlenséggel… Emberölést elkövető fiatalkorúak és fiatal felnőttek kriminológiai vizsgálata” című, 2015-ben kiadott kötete arra próbált választ adni, hogy mi motiválja a 14–17 éves korosztályt, milyen módszereket használnak a fiatalok, amikor életellenes bűncselekményeket követnek el.

Ebből kiderül, hogy az anyagi javak megszerzése ennél a korosztálynál is vezető szerepet játszik (az összes elkövető 36 százalékának ez volt a motivációja). Különbség azonban, hogy a felnőttek átgondoltabb, pontosabban kitervelt cselekményeket követnek el. A fiatalok főként akkor ölnek rablás esetén, ha megijednek, ekkor viszont teljesen elvesztik a kontrollt. Többször is hallani olyanról, hogy a betörés közben felébredő áldozatot kegyetlenül agyonverik, agyonszúrják.

Az indulati cselekmények (harag, bosszú) főként a fiatalabb korosztályra jellemzőek (az elkövetők 24,2 százalékát ez motiválta). A szóváltás után vagy haragból elkövetett ölések jóval nagyobb arányban vannak jelen náluk. A tanulmány szerint ebben komoly szerepet játszik az alkohol- és kábítószer-fogyasztás, azaz az éjszakai szórakozás „kellékei”. A fiatalok ezek hatására ingerültebbek, kötekedőbbek, agresszívabbak lesznek, könnyen provokálnak másokat a balhé, bosszú vagy hecc kedvéért. Plusz dinamikát és további erőt ad az elkövetőknek, ha többen „mellette állnak”, azaz csoportban követik el a tettüket.

A különös kegyetlenség az önkontroll hiányára, a felfokozott idegállapotra és a folyamatosan felgyülemlő, majd egyben kirobbanó feszültségre is utal. Mint a kaposvári fiatalok esetében is, a sérelem megtorlása iránti vágy és egyre fokozódó ellenszenv vezetett a gyilkossághoz.

Az OKRI vizsgálata egy serdülőkorra irányuló vizsgálatot is említ. Ennek nyomán a szakemberek megállapították, hogy a limbikus és hormonális rendszer ugrásszerű változásai miatt a homloklebeny működése alacsony szintre süllyed. Ez felelős többek között a döntéshozatalért, az öntudatért és a társas érintkezésekért. Fliegauf Gergely egykori börtönpszichológus és kutató által említett és a tanulmányban idézett kutatás szerint a kamaszok együttérző képességének csökkenése szintén neurológiai okokra vezethető vissza, melyek olyan jelenségekre is magyarázatot adhatnak, mint az iskolai zaklatás. Az agy fejlődésével vagy a serdülőkorból adódó identitáskeresés megoldódásával azonban alábbhagyhat vagy megszűnhet az empátia hiánya. Ezek a magyarázatok azonban egyelőre csak találgatások, a változás pontos okát nem lehet tudni.

A hazai büntetőjog a fent említett biológiai okok miatt figyelembe veszi az elkövető életkorát, amikor a kiszabható büntetést mérlegeli. A büntetés célja is más, mint a felnőtteknél. Nevelés és a társadalomba való integráció előkészítése a lényeg. Testi és lelki fejlődésük még folyamatban van, alakítható.

A biológiai sajátosságok, az alkohol és drog mellett az esetleges mentális zavarok vagy a rossz családi háttér is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy fiatal rossz útra tér vagy képtelen megfelelő döntés hozni és mérlegelni.

Az angliai Jon Venables és Robert Thompson átlagos tízéves fiúk voltak. 1993. február 12-én úgy döntöttek, lógnak az iskolából és egy bevásárlóközpontban ellopnak különböző tárgyakat: cukorkákat, elemeket és egy vödör festéket.

A gyerekek nem csak csenni mentek a forgalmas komplexumba. Kisebb gyerekeket figyeltek azzal a szándékkal, hogy az egyiket elrabolják. Tervük az volt, hogy elcsalják a helyszínről egy forgalmas útra és az autók elé vetik.

Tettükre sosem adtak magyarázatot. – Csak megtörtént – ennyi volt a válasz későbbi brutalitásukra.

A hároméves James Patrick Bulger nagy nehézségek árán született. Édesanyja korábban elvesztette kislányát, ő volt a szülők szeme fénye.

James és édesanyja pont abban a bevásárlóközpontban voltak, amelyben Venables és Thompson is. A nő a hentespultot nézte, és pár pillanattal később, amikor hátrafordult, sehol sem találta fiát.

A tízévesek a bolt bejáratából csalták el a kisfiút, majd elvitték az épületből. Az anyuka hiába rohant pánikolva a biztonsági szolgálathoz, mire bemondták a fiú nevét és kinézetét, James már elhagyta a központot.

A gyerekek összevissza bolyongtak Bootle-ben, közben több szemtanú is látta őket. Mindenki azt hitte, a nagyobbak azért ütik, cukkolják a folyamatosan síró kisebbet, mert testvérek és „így játszanak”.

Később a gyerekek elsétáltak a gyilkosság rögtönzött helyszínéhez, a városi vasúti sínekhez. A fiúk az ellopott festéket először James szemébe öntötték, majd megnyúzták és elemeket tömködtek intim részeibe. Ezután rugdosni kezdték, kövekkel dobálták. Amikor azt hitték, James már meghalt, ráfektették a sínekre és kövekkel, szeméttel takarták le. Az érkező vonat átment a negyvenkét sebből vérző kisfiún.

A két fiatal csupán huszonhárom éves koráig ült börtönben. Jon Venables gyermekpornográfia birtoklásáért 2010-től 2013-ig újra rács mögé került. Mindketten új személyazonosságot kaptak szabadulásuk után, nem tudni, most hol vannak, mit csinálnak.

A teljesen ok nélküli, „csak úgy megtörtént” borzalmak legújabb fejezete pár hete, szintén Angliában játszódott le. Az egyelőre meg nem nevezett 14 éves szerelmespár egy számukra ismeretlen anyával és 13 éves lányával végeztek több késszúrással. Rémtettük után még a házban megnéztek egy filmet, és közösültek is, mielőtt távoztak volna.

A kaposvári tragédiához hasonló az amerikai Skylar Neese esete. Három 16 éves barátnő, a később meggyilkolt Skylar, Sheila Eddy és Rachel Shoaf eleinte elválaszthatatlanok voltak. A Nyugat-Virginiában élő lányok elárasztották a Facebookot közös szelfijeikkel, buliképeikkel.

2012. július 6-án azonban minden megváltozott, amikor Skylar szülei észrevették, hogy lányuk az éjszaka eltűnt, kiszökött otthonról és nem tért haza.

A kitűnő tanuló, gyorsétteremben is dolgozó, barátságos Skylar nyolcévesen ismerte meg Sheila Eddyt, aki 2010-ben Rachel Shoafot is bevette a csapatba. Így lettek hárman barátok.

Sheila Eddy az eltűnés napján felhívta barátnője szüleit, hogy elmondja nekik, együtt töltötték az előző éjszakát. Ittak, Star Cityben bóklásztak, majd ő és Rachel kitették Skylart egy utcára a házuktól.

A lányok sokáig hazudoztak. A rendőröknek azonban feltűnt, hogy bár Sheila Eddy mások előtt zokog, a kihallgatásokkor semmiféle érzelmet nem tanúsít eltűnt barátnője iránt. Elkezdték szorongatni a lányokat, és Rachel Shoaf idegösszeomlást kapott. Rövid kórházi kezelés után bevallotta, mit tettek. Elcsalták otthonról barátnőjüket, akivel már nem voltak túl jóban. Skylar ezért örült, úgy érezte, újra minden olyan lesz, mint régen. Egy erdős részre mentek, ahol addig szúrták késsel, amíg meg nem halt. Szám szerint ötvenszer. A testét otthagyták kövekkel, ágakkal eltakarva. Amikor megkérdezték tőlük, miért tették mindezt, csak annyit mondtak, hogy „már nem kedvelték Skylart”. Sheila Eddy tizenöt, Rachel Shoaf tíz év után fellebbezhet feltételes szabadlábra helyezéséért.

Ami a kegyetlenséget illeti, az elmúlt tíz év egyik legfelkavaróbb esete a szintén amerikai Erin Caffey-é volt. A texasi Rains Countyban nevelkedett tinédzser katolikus családba született, szüleivel és két kisöccsével gyakran jártak templomba. A muzikális família sokszor közösen zenélt: Erin énekelt, a nyolcéves Tyler gitározott, a tizenhárom éves Matthew harmonikázott, édesanyjuk, Penny pedig zongorázott.

Az idilli család élete a feje tetejére állt, amikor a tizenhat éves Erin randevúzni kezdett. Főként rosszfiúkkal. Közülük is a szülők szerint a legveszélyesebb a 19 éves Charlie Wilkinson volt, aki My Space-oldalán szívesen megosztotta a nagyközönséggel különböző csoportos szexszel és lerészegedéssel végződő bulijainak részleteit.

Erin szülei megijedtek, hogy lányuk egy ilyen alakkal jár, és megtiltották neki, hogy újra találkozzon vele. A tinédzser ezt látszólag nyugodtan fogadta, egy kis durcázáson kívül semmi nem látszott rajta.

Két nappal később, 2008.március 1-ének éjszakáján Erin fiúja, Charlie Wilkinson és másik két barátjuk (a húszéves Charles Allen Waid és tizenkilenc éves barátnője, Bobbi Gale Johnson) megérkeztek Caffey-ék házához.

Erin pizsamában kiszaladt, és beült a kocsiba, míg a két fiú lemészárolta a családját. Először a szülők szobájába mentek, ahol Erin apját, Terry Caffey-t többször is meglőtték. Ezután anyja következett, akinél kifogyott a fegyver tára, ezért a náluk lévő szamurájkarddal szinte lefejezték.

Mivel azt hitték, ott már befejezték a munkát, Erin Caffey kisöccseinek a szobájába mentek. Egyiket lelőtték, a másikat megkéselték. Ezután felgyújtották a házat, majd távoztak.

A családfő, Terry Caffey, bár súlyosan megsérült, nem halt meg. Rájött, hogy feleségén már nem tud segíteni, a gyerekekhez pedig a lángok miatt nem jutott hozzá. Kevés erejével elkúszott a szomszédokig, hogy segítséget kérjen. A kiérkező mentők a család többi tagján már nem tudtak segíteni.

Később kiderült, hogy az egész mögött Erin Caffey áll. Több ízben is könyörgött barátjának, Charlie Wilkinsonnak, hogy ölje meg a szüleit, mert csak így lehetnek együtt. A lány ezt egy ideig tagadta, sőt azt állította, hogy bedrogozták, és semmiről sem tudott. Erről hamar kiderült, hogy hazugság, semmit nem találtak a szervezetében. Az is a nyomozók tudtára jutott, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy Erin a családja halálát kívánta. Volt fiúját is arra kérte: végezzen a szüleivel.

A két fiatal elkövetőt, Charlie Wilkinsont és Charles Waidet majdnem halálra ítélték. Nekik a családfő, Terry Caffey kegyelmezett meg. Így végül tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Erin, a rémtett kitervelője, leghamarabb 59 éves korában szabadulhat.

A közvélemény megdöbbenésére, Terry Caffey mindvégig kiállt lánya mellett, megbocsátott neki, és rendszeresen látogatja a börtönben. Azt gondolja, hogy bár Erin a halálukat kívánta, biztosan nem tudta volna ezt végigcsinálni, ha nincs a két másik fiatal. Hisz a lányának, aki azt állítja, hogy le akarta fújni a támadást.

A bizonyítékok mást mutatnak.