Szegek a fejben, repesz a mellüregben – borzalmas sérüléseket szereztek a járőrök

Próbáltam a fájdalom ellenére emberként viselkedni – mondta az egyik sérült járőr a Teréz körúti robbantó tárgyalásán.

– Azt nyilatkozta a tárgyalás előtt, hogy belenézne az elkövető szemébe. Megtette ezt? – kérdezte Kalina József bíró a körúti robbantás egyik sértettjétől hétfőn.
– Igen, a vádlott az előző tárgyaláson rám nézett – válaszolta V. László rendőrjárőr.
– A tárgyalás méltóságának megtartása mellett mondana neki valamit? – folytatta a tanácsvezető bíró, mire a férfi röviden válaszolt:
– Nem.

A Fővárosi Törvényszék hétfőn a sértettek meghallgatásával folytatta a 2016 őszén történt merénylet vádlottjának, P. Lászlónak a többszörösen minősített emberölés kísérlete miatt indult büntetőperét. V. László a robbantás napján kollégájával, A. Szabinával gyalogos járőrszolgálatot látott el a Blaha Lujza tér és a Nyugati pályaudvar között.

– Állandó, összeszokott páros voltak, mint Starsky és Hutch? – érdeklődött Kalina József, de a rendőr közölte, mindig mással volt beosztva.

V. László felidézte, nem látta azt a táskát, amiben a robbanószer volt elhelyezve, az ilyesmire a körúton azért nem figyeltek, mert arrafelé nagyon sok a hajléktalan, így a kapualjakban, kirakatok előtt hagyott holmik nem keltettek feltűnést.

A robbantásra így emlékezett: „A földre kerültem. Az a pár pillanat perceknek érződött.” Látta a társa nyaki sérülését, a vérzést próbálta csillapítani. „Járókelők jöttek oda segíteni” – mondta V. László, hozzátéve, furcsállta, hogy egy férfi mosolyogva kérdezte, hogy hívjon-e mentőt, de úgy véli, zavarában viselkedhetett így az ismeretlen. Arra nem emlékezett, ami a térfigyelő kamerák felvételén látható, tudniillik hogy a feltételezett merénylő a detonáció után odalépett hozzájuk, majd segítségnyújtás nélkül távozott. A rendőr elmondta, akkor még zavart volt.

„Eszméletemnél maradtam, de újra össze kellett raknom, hogy hol vagyok, rendőr vagyok, szolgálatban vagyok.”

A bíró kérdésére elmondta, az első gondolata az volt, hogy – miután aznap Fradi–Újpest-focimeccs volt – egy szurkoló dobhatott rájuk petárdát, de aztán amikor körbenézett, látta a törmeléket és a rombolást, rájött, hogy nem erről van szó. „Próbáltam a fájdalom ellenére emberként viselkedni” – fogalmazott a védőügyvéd azt firtató kérdésére, hogy mi történt a mentőautóban.

A szögekkel telerakott pokolgép robbanása következtében V. Lászlónak beszakadt a dobhártyája, a hallása ma „nem olyan, mint volt, de viszonylag normális”. Fejébe egy szeg, hátán keresztül mellüregébe pedig egy másik repeszdarab hatolt, utóbbi a mai napig ott van, emiatt rendszeresen kell vele orvoshoz járnia. Szintén a háton keresztül egy szeg a vastagbelét szakította át. Farpofája igen mélyen, 14-15 centi mélységben sérült. Csípőlapátja eltört, lábába is több szeg belefúródott. Három hetet volt kórházban, utána három hónapig tartott a rehabilitációja. Gyógykezelését követően hat-hét hónapig irodai munkát végzett, mostanra viszont visszatért a járőri munkához.

Nem úgy, mint A. Szabina, aki koponyaalapi törése miatt –

bár szerette azt a szolgálatot – nem térhetett vissza az utcára.

A rendőrnő semmire sem emlékszik a robbantásból, azonnal elvesztette az eszméletét. Nyolccentis szög fúródott a koponyájába. Jobb fülében a hallócsontok elmozdultak középfokú halláskárosodást eredményezve. Sarokcsontja, lábközépcsontja eltört, bőre nagyobb felületen hiányzott.

Az ügyészek alaposan kihallgatták a magánéletével kapcsolatban – derült ki a tárgyaláson. A robbantás után voltak olyan sajtóinformációk, miszerint szerelemféltés motiválhatta a tettest. A vádlottat azonban A. Szabina korábban nem ismerte. Arról is beszélt, hogy az eset után sokan bejelölték Facebookon.

Őt is megkérdezték arról, belenézett-e P. László szemébe az előző tárgyaláson. Azt mondta, igen, és – bár 2016-ban nem látta a tettest, úgy hiszi, ő volt az; azt látta rajta, hogy borzalmas dolgokra képes. A védőügyvéd később tisztázta a sértettel, hogy csak a nyomozásba vetett bizalma miatt érzi biztosnak, hogy a valódi elkövetőt vádolták meg. Az ügyvéd egyébként előtte meglepően hosszan foglalkozott azzal, hogy a bizonyítéklistán szereplő bakancs V. Lászlóé volt-e.

Miután a bíróság kivetítőn P. László rabosítási fotóit mutatta be A. Szabinának, Kalina bíró a vádlotthoz fordult.

– Látom, hogy elmosolyodott. Miért?
– A vetítés tetszett.

Később ő kérdezte a bírót:

– Mikor lesz vége?
– A tárgyalásnak vagy az ügynek?
– Mindennek.

Kalina József elmondta, akkor, ha a bíróság tud majd az ügy érdemében határozni. Múlt héten, első tárgyalásán P. László korábbi vallomásait visszavonta, és megtagadta a további vallomástételt. Arról beszélt, hogy az előzetes letartóztatásban módszeresen kínozzák, úgy, hogy annak ne legyen látható nyoma. Mint megírtuk, a múlt szerdai alkalommal ismertetett iratokból egy magányos, súlyos paranoid tüneteket mutató, ugyanakkor rendkívül precíz, akkurátus ember személyisége rajzolódott ki.