Vádat emelt a Budapesti Nyomozó Ügyészség T. Péter és még három személy ellen, akik a gyanú szerint tavaly februárban részt vettek egy ellopott luxusautó utáni hajszában.
A vádhatóság szerint a keresett kocsit trélerrel együtt lopta el valaki február 2-án éjjel egy luxusautók forgalmazásával, bérbeadásával foglalkozó cégtől. A megkárosított cégtulajdonos megbízta a negyedrendű vádlottat, hogy szerezze vissza a trélerrel együtt összesen 40 milliós értékű tételt.
A megbízott végrehajtó nyomra is bukkant – legalábbis úgy hitte –, és a helyszínre küldte saját emberét, a harmadrendű vádlottat. Az fenyegetéssel próbálta visszaszerezni a lopott luxusautót egy Pest megyei férfitól, sikertelenül. A megbízottakat emiatt jelenleg kényszerítéssel vádolják.
Ekkor került a képbe a vádhatóság által csak „ismert budapesti üzletemberként” említett, a 90-es években befutó magyar keresztapa, T. Péter, aki a vádhatóság szerint tudomást szerzett a luxusautó hollétéről. Vagyis megtudta, hogy a kocsit szlovák területen rejtették el. T. Péter egy társával (a másodrendű vádlottal) ezután ajánlatot tett az autó tulajdonosának, illetve a tulajdonos kigyúrt képviselőinek: 3,5 millió forintért visszaszolgáltatja az egyébként 30 milliós értékű járművet.
A kért „munkadíj” időközben félmillió forintra apadt le az alkudozás során, ebből pedig 250 ezret vittek el az ügyben orgazdasággal vádolt T. Péternek és segítőjének. Az autót február 19-én Esztergom külterületén adták volna vissza a tulajdonosnak – a helyszínen azonban megjelentek a TEK és a Nemzeti Nyomozó Iroda emberei, és meghiúsították az üzletet. T. Pétert aztán március 23-án, a ferihegyi reptér területén fogták el a nyomozók, és őrizetbe vették.
Az életét börtönbüntetése után saját definíciója szerint „kisnyugdíjasként" újrakezdő férfi lapunknak nyilatkozva nevetségesnek nevezte az ellene indított eljárást (akkor még csak gyanúsítottként tartották számon).
„Nem vásároltam lopott autót, nem volt soha a birtokomban egy percig sem az a luxusgépkocsi, amellyel összefüggésben orgazdasággal gyanúsítanak” – mondta a Magyar Nemzetnek. Hozzátette, egy rendőrökkel összejátszó, maffiózókból álló őrző-védő szervezet miatt került újra pácba, de semmi köze az egészhez, csak segíteni akart, hogy egy ellopott autót visszakaphasson a gazdája.
Az ügyben több furcsa momentum is akad: T. Péter és társai ellen a Nemzeti Védelmi Szolgálat tett feljelentést, és a Budapesti Nyomozó Ügyészség emelt vádat, ami arra utal, hogy az ügy legalább korai szakaszában rendőrök, nyomozók is az NVSZ látókörében voltak.
Bagoly Bettina, a Főügyészség szóvivője kérdésünkre visszautasította, hogy rendőr gyanúsítottja lenne a nyomozásnak, legalábbis
rendőrre nézve terhelő bizonyíték nem merült fel – de érintettségre utal, hogy ezt egyáltalán vizsgálták a nyomozás során.
Bagoly kérdésünkre arra is nemleges választ adott, hogy a Dózsa György úti cabriós gázolásban gyanúsított, M. Richárd neve felmerült volna.
A 444.hu viszont korábban arról írt, hogy a kecskeméti maffiaperben is szereplő, kigyúrt férfit bízták meg a luxusautó visszaszerzésével, aki K. Konrád nevű emberét, illetve annak csapatát küldte a feltételezett autótolvajra.
M. Richárd egy rendőri füles alapján tudhatta meg, ki lopta el a luxusautót, puhítással megbízott embere, K. Konrád biztonsági cégében pedig dolgoztak leszerelt rendvédelmi dolgozók is. Ez megmagyarázná a Nemzeti Védelmi Szolgálat érdeklődését is; a 444.hu nem mellesleg megszólaltatta K. Konrádot, aki elismerte, hogy cégüket megbízták az ellopott luxusautó felkutatásával, és két hét nyomozás után visszaszerezték a járművet.
A portál úgy tudja, az NVSZ önbíráskodás miatt tett feljelentést M. Richárd és társai ellen, a nyomozó ügyészség viszont nem foglalkozott ezzel a szállal.
Ha utóbbi információ helytálló, akkor érthető, hogy a más ügyekből is ismert, kigyúrt vállalkozók nem szerepelnek most a vádlottak között.
Szintén különös, hogy T. Pétert elmondása szerint nem a luxusautó átadásakor, hanem egy hónappal később vették őrizetbe, a ferihegyi reptéren. Eközben járt Izraelben, ahonnan visszatért – nem egyértelmű, hogy ha a nyomozó hatóságok kiutazásakor nem tartottak szökésétől, később miért kellett mégis letartóztatniuk.
