Viharjelzés a KNIT-ben – Frissítve!

Ugyan a nyár közepén járunk csak, a hétre várható időjárás mellett senki sem lepődhet meg, ha előrekalandozok kissé az őszbe. Minden rosszban van valami jó, a nyaralást szabotáló időért cserébe íme Zoe Phobic legújabb kollekciója!

Még a lookbook sem készült el teljesen, mégsem bírtam tovább, és némi hangulatfotózás céljából felkéredzkedtem a Zoe Phobic márka tervezőjéhez, Ágóhoz, aki mindig szívesen fogad Váci utcai lakás-showroomjában. Mivel a múltkor egy interjú keretein belül már bemutattam a blogon a fiatal tervezőnőt, most csupán a legújabb kollekcióra fókuszáltunk. Az új vonal az 'OUT' nevet kapta, így először ennek hátteréről kérdeztem Ágót. Ugyan ezek a hangulatok, érzések a kívülállók számára nehezen fogalmazhatóak meg érthetően, a hangzatosság mellé mégis elvárt a magyarázat is.

Az 'OUT' az elvi és fizikai elvágyódás, illetve kirekesztettség keveréke, vagyis a szándékos kirekesztődés. Elvi tekintetben a magyar divattervezők fő halmazától való eltávolodás a tervezői hozzáállás tekintetében, míg fizikailag egy külföldi nyitást is jelképez a kis szavacska. (Utóbbi kapcsán talán sokakat érdekelhet, hogy ősztől egy most nyíló bécsi boltban is megtalálhatóak lesznek majd a Zoe Phobic-kollekciók.) Ahogy arról nap mint nap sokat beszélgetünk, nem igazán tudunk azonosulni néhány magyar divattervező gondolkodásmódjával a „művészet” eladási módszereivel kapcsolatban. A Zoe Phobic persze már csak azért sem tud beállni a sorba, mert az említett művészet helyett Ágó iparnak tartja a tervezői munkát, és ezenkívül az elszálltság nyomait sem fedezhetjük fel benne.

Most majdnem nekiálltam kifejteni a hátrányait ennek a hozzáállásnak – hogy fog úgy elérni eredményt és ismertséget, ha továbbra is ez a visszahúzódó, szerény, normális lány marad? – aztán beugrott: a nagyobb halmaz sem dicsekedhet itthon hatalmas vásárlói bázissal. Miért ne lehetne tehát másképp hozzáállni? Akiknek eddig elkötelezett rajongói voltak – többek között egy részemről is korábban feddhetetlennek tartott márkára gondolok –, már azok is elérhetetlen magasságba reppentek az „üzlet” miatt, és egy bizonytalan jövő, egy külföldi sznob réteg megnyerése érdekében cserbenhagyták az itthoni fiatalokat. A divat szeretetének ugyan szerves része az elérhetetlen darabok után való vágyódás, ám ha el akarjuk kerülni, hogy a plátóiság átforduljon konstans lemondásba, kellenek olyanok is, akik nem csak öncélú művészkedést gyakorolnak a köznép kínzására.

A lelket simogató szellemiség mellé azért ruhák is készültek, nem is akármilyenek. És tudjátok mit? Imádom, hogy nem kell nyálcsorgatva vágyakoznom az elérhetetlen darabok után, amikor végigpörgetem a lookbook-ot. Amibe beleszeretek, meg is vehetem. Így történik többek között a most igazán divatosnak számító, és a konfekcióboltokban nagyon keresett aszimmetrikus maxiszoknyával – amint a gazella modell-lábhosszról az én törpefutóimra módosítják az egyik darabot –, és a peplumos „kis feketével” is.

Ágó szeret műbőrrel dolgozni, ezért most is nagy szerepet kap ez az anyag a pihe-puha pamut mellett, a hangulat pedig – legalábbis a visszajelzések szerint – „állítólag” a '90-es évekre hajaz. Amit viszont Ágó szándékosan csempészett bele a darabokba, az az észak-londoni punkos-rockos vonal, az eddigi földszíneket pedig határozottan váltották fel a sötétebb tónusok, néhány vicces megoldású burgundi-betéttel. A szabásvonalakról elmondható, hogy megfelel a legújabb igényeknek; úgy a fentebb említett aszimmetrikus maxiszoknyával és tunikákkal, mint a peplumot kapott szoknyával, ruhával, és – nem mellesleg – kabáttal!

A kollekció két különböző vonalra osztható szét. Az egyik egy – hazai! – utcai vonal, a másik pedig az exkluzívabb, elegánsabb vonal, ami szerény véleményem szerint érthetetlen, hogy miért ne lenne hordható itthon is. Mint ahogy azt a kritikát gyakran megkapom, ha lehajtanám a laptop tetejét, és nem a Lookbook.nu-t tartanám a sztenderdnek, hanem jobban körbenéznék az utcán, megérteném a két vonal elkülönítését. Azt viszont senki sem mondhatja, hogy az én kis világom ne lenne csinosabb és boldogabb a lehangoló és szürke valóságnál. A helyzet megváltoztatásához az első lépés, hogy elkezdjük hordani a a különlegesebb darabokat is, és ebben ezek szerint még én is segíthetek, ami azért megnyugtató. Inkább leszek egy bolond, mint egy fecske, ha ez az ára.

A bejegyzés másnapján megérkezett a lookbook is, és el kell mondjam, rengeteg új szerelem született. Imádom az összeset, le a kalappal, Ágó!