Petrity Dorka nagyon fiatal, de már kezdi kapiskálni, hogy mit jelent az igazi minőség. Ami pedig a legszimpatikusabb: az adventi workshop első hétvégéjén egy rendkívül nyitott, önzetlen, és – mind személyében, mind üzleti stílusában – két lábbal a földön járó tervezőt ismerhettem meg, aki még csak most találkozott szembe a hazai tervezők elé gördített nehézségek első fejezetével.
Szívélyes workshop
Aki követi a blogot a Facebookon, vagy esetleg a szintén szorgalmasan fejlődő Instagramon, az már láthatta a végeredményt, de érdemesnek tartottam bővebben is mesélni erről a minden szempontból tanulságos délutánról. Dorkától még két hete kaptam egy levelet, hogy az egyik adventi workshopon vendégül látna, amolyan „extra programként”, ugyanis a regisztrált vendégek mellé szívesen hívna ismert – vagy jelen esetemben kevésbé ismert – bloggereket is. Csak hogy ne legyen olyan mély az alkotói csend. Ami az első meglepetés volt: ennek a lánynak eszébe sem jutott részvételi díjat kérni azért, hogy három hétvégén át, összesen mintegy 25 ember számára a legfinomabb bőrökből alapanyagot, illetve szakmai segítséget biztosítson. Ez a gesztus azért – a mai pénzközpontú világban – sok mindent elárul.
Mikor megérkeztem, halomban álltak a maradék bőrök, minden elképzelhető színben, formában és méretben, így a bőség zavara miatt kissé lassan sikerült kiválasztani az alapot. A tervezés is igénybe vett némi időt, hiszen teljesen önállóan kellett kitalálnunk, hogy mit szeretnénk, és azt mégis hogyan lehet véghez vinni, de Dorka nem siettetett senkit, hiszen maga is autodidakta módon ismerkedett meg a szakmával. A többiek a karkötő, illetve a statement nyaklánc mellett döntöttek; jómagam kissé mainstream módon egy bőrgallér elkészítését tűztem ki célul. A bőrök mellett persze rendkívül sokféle szegecs is a rendelkezésünkre állt, és – lévén, hogy Dorka minden egyes táskáját otthon, saját kezűleg állítja elő – minden eszköz megvolt ahhoz, hogy kedvünk szerint alakítsuk, lyuggassuk, szabjuk a bőrt.