Petrity Dorka nagyon fiatal, de már kezdi kapiskálni, hogy mit jelent az igazi minőség. Ami pedig a legszimpatikusabb: az adventi workshop első hétvégéjén egy rendkívül nyitott, önzetlen, és – mind személyében, mind üzleti stílusában – két lábbal a földön járó tervezőt ismerhettem meg, aki még csak most találkozott szembe a hazai tervezők elé gördített nehézségek első fejezetével.
Szívélyes workshop
Aki követi a blogot a Facebookon, vagy esetleg a szintén szorgalmasan fejlődő Instagramon, az már láthatta a végeredményt, de érdemesnek tartottam bővebben is mesélni erről a minden szempontból tanulságos délutánról. Dorkától még két hete kaptam egy levelet, hogy az egyik adventi workshopon vendégül látna, amolyan „extra programként”, ugyanis a regisztrált vendégek mellé szívesen hívna ismert – vagy jelen esetemben kevésbé ismert – bloggereket is. Csak hogy ne legyen olyan mély az alkotói csend. Ami az első meglepetés volt: ennek a lánynak eszébe sem jutott részvételi díjat kérni azért, hogy három hétvégén át, összesen mintegy 25 ember számára a legfinomabb bőrökből alapanyagot, illetve szakmai segítséget biztosítson. Ez a gesztus azért – a mai pénzközpontú világban – sok mindent elárul.
Mikor megérkeztem, halomban álltak a maradék bőrök, minden elképzelhető színben, formában és méretben, így a bőség zavara miatt kissé lassan sikerült kiválasztani az alapot. A tervezés is igénybe vett némi időt, hiszen teljesen önállóan kellett kitalálnunk, hogy mit szeretnénk, és azt mégis hogyan lehet véghez vinni, de Dorka nem siettetett senkit, hiszen maga is autodidakta módon ismerkedett meg a szakmával. A többiek a karkötő, illetve a statement nyaklánc mellett döntöttek; jómagam kissé mainstream módon egy bőrgallér elkészítését tűztem ki célul. A bőrök mellett persze rendkívül sokféle szegecs is a rendelkezésünkre állt, és – lévén, hogy Dorka minden egyes táskáját otthon, saját kezűleg állítja elő – minden eszköz megvolt ahhoz, hogy kedvünk szerint alakítsuk, lyuggassuk, szabjuk a bőrt.
Érték mindenekfelett
Nem csak arra volt jó ez az alkalom, hogy hozzájussunk egy-egy szép ékszerhez. Az a néhány óra, amit végigszenvedtünk a nagyjából 10-20 négyzetcentit lefedő alapanyaggal – nem is beszélve a szegecselés miatt sajgó ujjbegyekről –, azt is megmutatta, hogy megközelítőleg mennyi energia, munka, és fegyelem szükséges egy táska előállításához. Egy olyan táska előállításához, ami igazi bőrből készül, teljes mértékben egyedi, és ami a leginkább sokkoló: számos esetben a szériahibás, és egy hónap után foszló Zara műbőrtáskák ára alatt van. Én már tudom, hogy hol szerzem be januárban a saját bőrtáskám, és az talán már sejthető, hogy nem egy fast fashion bolt polcáról fogom levenni.
Ami szintén nagyon menő, az a tálalás. Imádom a márkanévből készült billogot – főleg azt az abszurd modern mozzanatot, hogy a villanytűzhelyen hevítettük fel, mielőtt a bőrbe nyomtuk volna –, és az ékszerekhez járó apró dobozkákat. Ezek mind saját készítésűek, így Dorka az Isten hozta, őrnagy úr! emlékezetes jelenetére hajazva olykor remek esti programokat biztosít családja számára. Már ha nekik nem... derogál.
Életbölcsességek a süti mellé
Emellett persze sok egyéb téma is szóba került, például a választott életutak és a nekünk szánt hivatás, amivel nagyon is tudtam azonosulni. Dorka tinédzser korától fogva kreatívkodott, de sosem gondolta/hitte, hogy akár ez is lehetne a hivatása. Rengetegen vagyunk, akik érdeklődnek egy bizonyos dolog iránt, de úgy gondolják: az maximum hobbi lehet, és pesszimista módon az „á, úgysem sikerülhet" kategóriába osztják álmaikat. Van, aki évek óta művészkedik négy fal között, de eszébe sem jut, hogy a való életben is azzal foglalkozzon, amibe szerelmes, és ami örömöt okoz neki. Az pedig, hogy valaki egy billió dolláros üzletre – khm, divat – gondol úgy, mint lehetetlen megélhetési forrás, vagy nevetséges ötlet (most komolyan, melyik kezdő fashionistát nem röhögték még körbe ismerősei a látszólag semmiből felbukkanó új életcéljai miatt?), nos, az már tényleg elgondolkodtató.
Ha nem találod magad, ha valahol mélyen benned van – vagy akár épp a szemed szúrja ki – a kényszer és a lehetőség, hogy változtass az unalmasnak tűnő életképeden, akkor kezdj neki. Nem kell minden biztonsági kötelet elvágni, csak írj, fotózz, varrj, főzz, csináld azt, amit szeretsz, és ha kiderül, hogy tényleg ott a tehetség, akkor hamar megmutatkoznak a lehetőségek is. A legszebb, hogy ehhez manapság tényleg nem kell felmondani egy munkahelyen, vagy otthagyni az egyetemet. Elég ezt akkor megtenni, ha tényleg bejött a számítás, de már addig is új értelmet nyerhet az élet.
Amennyiben megtetszett az ötlet, még mindig érdemes felkeresni Dorkát a Facebookon, és bekuncsorogni az utolsó workshop alkalmakra, hogy önök is próbára tehessék szunnyadó képességeiket. Ha pedig már ott járnak, érdemes átvizsgálni a táskákat és kiegészítőket. Felejthetetlen élmény egy ilyen, és ha minden jól megy, lehet, hogy hamarosan egy közös meglepetéssel is jelentkezünk majd. Ha erről sem akarnak lemaradni, akkor irány a Gardrób blog Facebook-oldala.
