Európa végső dilemmája: jóléti sovinizmus vagy szociális unió?

A magyar oktatási rendszer minden évben sok tízezer fiatal felnőttet állít csatasorba.

Anglia, a lényegesen gazdagabb egykori gyarmatbirodalom – amelynek amúgy is nagy rutinja van más népek lerablásában – ezekből a fiatalokból minden évben sok ezret elszippant. Nem kell költeni a képzésükre, mindjárt adót és lakbért lehet kipréselni belőlük, legtöbbször a képzettségüket és a kvalitásaikat mélyen alulmúló munkakörökben. Így lesz a frissen végzett pécsi tanárból londoni pizzafutár, és így veszíti el állását a született brit amfetaminista lumpenproli Bristol-külsőből. Neki jobb is így, fárasztó volt már a pizzakihordás. Így lesz pénz a segélyre, hiszen a keményen güriző „kelet-európai” bölcsész majd kitermeli.

Anglia sokat nyert a közép-európaiak bevándorlásával. Ha lenne némi nagyvonalúság a brit miniszterelnökben, most arról tárgyalnánk velük, hogy az Egyesült Királyság miként pótol vissza a magyar szociális rendszerbe, oktatásba és egészségügybe milliárdokat, amelyeket Magyarország azzal veszít nap mint nap, hogy fiai a szigetországban dolgoznak. A tömegdemokrácia logikája azonban nem ismeri a nagyvonalúságot. Ennek megfelelően Nagy-Britanniában – ahogy Európa-szerte egyaránt – a magyarországihoz hasonló gátlástalan hecckampány zajlik a bevándorlással szemben, annyira ugyanis egyik európai vezető sem tökös, hogy kimondja: nem a bevándorlással van a baj, hanem azokkal a bevándorlókkal, akik nem hajlandók elfogadni a befogadó ország társadalmi normáit, törvényeit és szokásait. Mint a muszlimok vagy a cigányok jelentős része.

Csakhogy egy ilyen kijelentés egyrészt nem lenne politikailag korrekt, másrészt már ez is túl bonyolult üzenet volna a primitív emberi tömegek számára, akiket minden médiademokráciában tűzön-vízen keresztül ki kell szolgálni, még ha tudjuk is, hogy ez a sötéten fortyogó-gomolygó massza milyen ostoba, kapzsi és gonosz.

Merkel megnyugtatja a briteket: az EU nem szociális unió. Németország meg fogja akadályozni, hogy az európai szegények tömegei ellepjék a gazdag országokat. A munkaerő szabad áramlását azonban megvédi a kancellár. Merkel üzenete: amíg dolgozol és adózol, szeretettel látunk, amint azonban megszűnik az állásod vagy megbetegszel, takarodj vissza az országodba segélyért meg egészségügyi ellátásért! Gyalázatos és elfogadhatatlan, hogy a huszonegyedik századi Európában nem az emberek szabad költözése, hanem a munkaerő szabad áramlása az érték. Mit árul ez el a politikusokról, az EU bürokratáiról, erről az egész államszövetségről? Számukra az unió tagjai nem polgárok, hanem adórabszolgák. Úgy gondolkodnak európaiak százmillióiról, ahogy a rabszolga-kereskedők a Niger vidékén összefogdosott szerencsétlenekről. Jó munkaerő. Nem több, nem kevesebb.

Minden emberi közösség alapja a szolidaritás. Akik azt képzelik, hogy az Európai Uniót pusztán a gazdasági-politikai racionalitás életben tartja, akik nem emberekben, hanem munkaerőben gondolkodnak, nos ők mindent tagadnak, ami egy közösséget életképessé tesz. Nem sikeressé, annál fontosabbá: életképessé. Sorsközösség nélkül nincs unió, csak egy falka veszett hiéna, amelyek habozás nélkül átharapják egymás torkát minden falatnyi véres húsért. Ha az EU nem lesz szociális unió, akkor nem lesz EU. Minden józan érv amellett szól, hogy Európa a globális világban nem mondhat le az együttműködésről, ehhez azonban nélkülözhetetlen a humánum és a szolidaritás. Közös szociálpolitika és közös nyugdíjrendszer kell. Ha pedig ennek az az ára, hogy a tagállamoknak le kell mondaniuk az önálló adó- és külpolitikáról, akkor azt meg kell fizetni.

Magyarország lassan kivérzik. A tragikus demográfiai állapotok és a kivándorlás nyomasztó mértéke először a nyugdíjrendszert fojtja meg, majd összeroppantja a gazdaságot és bedönti az államot, végül felszámolja a kultúrát, hogy az feloldódjon egy nagyobb és demográfiailag sikeresebb közösség kollektív szellemében. Ugyanez a kór rágja azonban Európa szinte valamennyi államát. Az összefogás legyőzheti a demográfiai és erkölcsi válságot, a széthúzás azonban garantáltan pusztaságot csinál Európából. A Merkelek és a Cameronok pedig feldughatják maguknak a megnyert választásaikat meg az újratárgyalt csatlakozási szerződéseiket, ha a szavazatszerző jóléti sovinizmusuk végül felszámolja a civilizált Európát.