A marketing evangéliuma

Ha van igazán veszélyes és destruktív felekezet vagy gyülekezet ma, azok a marketing papjai, prédikátorai és prófétái.

Valaha a Micimackót, A kis herceget vagy mondjuk a Bibliát volt szokás úgy ajánlgatni, ahogy ismerőseim áradoznak a Szent Szingli és a vak koldus találkozását megörökítő videóról.

A történet drámai és tanulságos, továbbá tartalmazza a marketingvallás valamennyi fontos dogmáját a világról, az emberről és az üdvözülés útjáról.

Melankolikus zongorafutamok, szürke, esős idő. Egy vén, vak koldus kéreget az utcán, előtte tábla: „Vak vagyok. Kérlek, segíts!” Az elhaladó emberek néha elé vetnek valami aprópénzt, de még arra sem veszik a fáradságot, hogy az öregember fémbögréjébe találjanak vele. Váratlanul feltűnik a Szentség egy huszonöt körüli, kifogástalanul trendi, szingli hölgy képében, aki – talán az átpartizott éjszaka miatt – még a borús időben sem veszi le a napszemüvegét. Természetesen modell vagy pornós is lehetne, mint a marketingvallás valamennyi prófétája és szentje, esetünkben a fekete nadrágkosztümben feszülő szépség és elegancia laptoptáskával és sötétzöld cipővel egy marketingszakembert reprezentál. Ennek megfelelően siet épp a következő meetingre, amint alakja elsuhan a vak koldus mellett.

A Szentség hirtelen megfordul, és az öregemberhez lép. Mielőtt azonban jóságát összetévesztenénk a magunkéval, akik egy koldus elé a legjobb esetben is csak pénzt szórhatunk, látjuk, hogy Ő ennél mérhetetlenül többet ad. Határozott mozdulattal elveszi a koldus tábláját, és a hátsó oldalára ír, mely e pillanattól már annak első oldala. Nem szól, nem ad tanácsot, vagy kér engedélyt, vérbeli topmanager, aki nem beszél, hanem dönt és cselekszik. Nem szól, hisz a sürgető prezentáció friss hangszálakat követel. S amint a táblát visszahelyezi, hirtelen megváltozik minden. Döbbenten látjuk – és hallja a koldus –, ahogy a pénzeső a bögrébe záporozik. Az emberek adakoznak! Halleluja! Este az öreg beül a gyorsétterembe. Csodát tett a Szent!

A nap végén újra megpillantjuk a titokzatos jótevőt, akinek exkluzív körömcipőjét áhítattal tapogatja a koldus, és alázatos hálával kérdezi, hogy mit írt a táblára. A válasz sejtelmes: „Ugyanazt, csak más szavakkal.” A néző, aki nem vak, továbbá van internet-előfizetése, hozzáfér az információhoz, ami az öreg számára rejtély marad: a kartontáblán a public relation kohóiban öntött és brainstormingok üllőin kovácsolt csodafegyver díszeleg: „Ez egy gyönyörű nap. És én nem láthatom.”

A hazug, szélhámos marketingszekta valaha volt legvisszataszítóbb és legönhittebb propagandafilmje megszületett. Minden ideája a szingliségnek ebbe az arrogáns és törtető alakjába helyezve nyitogatja az ép ízlésű és erkölcsű néző zsebében a bicskát. A modell külsejű marketinges nem kommunikál a koldussal, úgy lép az életébe, ahogy az Ószövetség Istene a világ sorsába. Pénzt, azt nem ad, viszont demonstrál egy életmódot a körömcipőjével és egy mentalitást a fellépésével, mindezt a saját reklámfilmje forgatásának keretében. Infernális jelenés.

A marketing evangéliuma szerint a nyomorúságot éppen úgy lehet és érdemes eladni, ahogy a mentolos rágógumit, az elavulástervezett autót vagy a romlásba döntő bankhitelt. Az értékesítés egyetemes. A marketingvallás tanúsága, hogy „mi, a reklámszakma uraljuk az életet ezen a bolygón. Mi döntünk jóról és rosszról, szükségről és bőségről, pénzt fakasztunk akár a sziklából is. Mindent elsöprő kreativitásunk az égbe emeli vagy a porba sújtja azt, akire vagy amire ránézünk. És nagyon előnyösek a listaáraink”.

A sötét evangélium a világ valamennyi szegletében felharsan, túl sokan tudjuk azonban, hogy ezekhez a szlogenekhez annyi kreativitás kell, amennyi bármelyik felső tagozatos általános iskolásban megvan, egy reklámkampány sikere pedig csak azon múlik, hogy a hirdetők hány ezer percen keresztül képesek felkorbácsolni az emberi önzést, élményéhséget és birtoklási ösztönt.

A marketing felekezete a kereszténység oppozíciója. Krisztus és a marketing egyaránt a megváltást kínálja, csakhogy míg Krisztus abszolút, a marketing relatív; míg Krisztus a szeretetre, a marketing az önzésre épít; míg Krisztus önfeláldozásra, a marketing önmegvalósításra szólít.

A liberális és baloldali ideológiák hívei mindent elkövetnek állam és egyház, egyház és oktatás szétválasztásáért, a konzervatív és nemzeti ideológiák hívei pedig mindent elkövetnek az üzleti szekták és a nem történelmi felekezetek kiszorításáért, a legsötétebb és legpusztítóbb erőnek, a reklámnak azonban valamennyien szabad folyást engednek. Négy égtáj felől, ötszázféle eszközből özönlik, minden elképzelhető fronton támadva gyermeket és felnőttet vegyesen. Ha nem látja a hirdetést, mert vak, a marketingvallás szentje a saját pr-portfóliójához készülő reklámfilmbe forgatva hasznosítja. Ha van igazán veszélyes és destruktív felekezet vagy gyülekezet ma, azok a marketing papjai, prédikátorai és prófétái. Ha senki nem állítja meg őket, elképzelhetetlen borzalmat hoznak a világra.