A hazug, szélhámos marketingszekta valaha volt legvisszataszítóbb és legönhittebb propagandafilmje megszületett. Minden ideája a szingliségnek ebbe az arrogáns és törtető alakjába helyezve nyitogatja az ép ízlésű és erkölcsű néző zsebében a bicskát. A modell külsejű marketinges nem kommunikál a koldussal, úgy lép az életébe, ahogy az Ószövetség Istene a világ sorsába. Pénzt, azt nem ad, viszont demonstrál egy életmódot a körömcipőjével és egy mentalitást a fellépésével, mindezt a saját reklámfilmje forgatásának keretében. Infernális jelenés.
A marketing evangéliuma szerint a nyomorúságot éppen úgy lehet és érdemes eladni, ahogy a mentolos rágógumit, az elavulástervezett autót vagy a romlásba döntő bankhitelt. Az értékesítés egyetemes. A marketingvallás tanúsága, hogy „mi, a reklámszakma uraljuk az életet ezen a bolygón. Mi döntünk jóról és rosszról, szükségről és bőségről, pénzt fakasztunk akár a sziklából is. Mindent elsöprő kreativitásunk az égbe emeli vagy a porba sújtja azt, akire vagy amire ránézünk. És nagyon előnyösek a listaáraink”.
A sötét evangélium a világ valamennyi szegletében felharsan, túl sokan tudjuk azonban, hogy ezekhez a szlogenekhez annyi kreativitás kell, amennyi bármelyik felső tagozatos általános iskolásban megvan, egy reklámkampány sikere pedig csak azon múlik, hogy a hirdetők hány ezer percen keresztül képesek felkorbácsolni az emberi önzést, élményéhséget és birtoklási ösztönt.
A marketing felekezete a kereszténység oppozíciója. Krisztus és a marketing egyaránt a megváltást kínálja, csakhogy míg Krisztus abszolút, a marketing relatív; míg Krisztus a szeretetre, a marketing az önzésre épít; míg Krisztus önfeláldozásra, a marketing önmegvalósításra szólít.
