Ékesen jelzi, hogy milyen hazug mindkét tábor önképe – s milyen ingatag az az erkölcsi talapzat, amelyről egymás állásait támadják –, hogy mekkora csend kíséri azt a műveletet, amellyel Angela Merkel megállította a Törökország felől érkező inváziót. A jobboldali propagandagépezet úgy tesz, mintha semmi sem változott volna, mintha csak egy kerítés állna Európa népei és a migránsáradat között. Eszükbe sem jut ünnepelni Merkelt a török szultánnal kötött szennyes alkuért, inkább csendes örömmel elfogadják, hogy a német választásokig nem lesz kipróbálva, hogy mire jók a frissen toborzott határvadászok, és hogy mennyit ér a kerítés. Merkel megtette, amihez eddig egyetlen európai vezetőnek sem volt gyomra: nem érdeklik az módszerek, nem érdekli a tömeges emberi jogi sérelem, nem érdekli, hogy a törökök nem válogatnak az eszközökben a migránsokkal szemben, hogy érvényt szerezzenek a Németországgal kötött egyezségnek.
Európa édesanyja félrenéz. S nemcsak ő – ugyanezt teszi a teljes európai baloldal. Vezetői líbiai hadurakkal és afrikai diktátorokkal egyezkednek arról, hogy azok mennyi pénzért mészárolnák le, pardon, tartanák vissza a migránsok Európa felé hömpölygő tömegeit.
Akik szerint két éve még alapvető szükséglet volt az ingyenes vezeték nélküli internet a menekülttáborokban, azok most, amikor Európa határain túl gerincek roppanását és agyvelők loccsanását hallják, inkább gyorsan beraknak egy kortárs világzenei CD-t, és feltekerik a hangerőt. Akik pedig azt követelték, hogy törjenek már a gerincek, és engedjünk végre szabad folyást az agyvelőnek, azok most azon keseregnek, hogy az átkozott politikai elit kiszervezte a jó kis mészárlást egy másik kontinensre.
