Elitcsere

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem.

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem. A baloldal politikailag és kulturálisan két rossz opció, az elmúlt három évtized mérgező mintái, illetve az aktuálisan trendi nyugati divatok közt őrlődik. Ahová a genderideológia betette a lábát, ott békétlenséget és végletekig vitt politikai korrektséget teremtett, továbbá félreérthetetlenül kasztrálta a baloldali pártokat, a gendervallás hívei ugyanis nem vesznek tudomást az elemi racionalitásról, az egyetlen szempont, amivel számolnak: saját változékony érzékenységük. Azok a baloldaliak, akik identitásukat a környezetvédelemre, a jogbiztonságra, a globális rendszerkritikára és a rászorultak megsegítésére tették fel, kiszorulnak a közéletből. Az ő termékeik ma már nem kelendő árucikkek a politikai piacon. Ugyanígy tűnnek el a jogállamot, az ártatlanság vélelmét, az elemi korrektséget és az újságírói etikát védelmező liberálisok – hűlt helyükre szociális uszítók, alapjövedelmet követelők, férfiakat kriminalizálók és érdekeiket gyurcsányi pszichopátiával érvényesítők erőszakos csoportja lép.

Minden jel arra mutat, hogy elitcsere zajlik: a hagyományos kurzusértelmiség nem tud megújulni, így a balliberális oldalon akadálytalanul megy végbe a radikálisok kulturális és politikai térfoglalása. A jobboldalon ugyanez a földcsuszamlás már lezajlott: az egykori jobbos értelmiségi elit elhűlve szemléli, amint a Habony Árpád által igába fogott bulvár és cinizmus végleg leváltja Antall József, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Makovecz Imre és Jankovics Marcell szellemét – a hagyományos jobboldal helyére a velejéig korrupt és alávalóan soviniszta trollkurzus lépett. A liberális értelmiség ugyanígy néz szembe most Göncz Árpád, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Spiró György, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre örökségének leváltásával – az elmúlt évtizedek szabadelvű szellemi elitjének helyére az áldozati pózokkal, bűntudatkeltéssel és passzív-agresszív érdekérvényesítéssel operáló mártírkurzus szélsőséges falangistái állnak.

Ez a történet már rég nem Marton Lászlóról szól. És nem is arról, hogy miként védelmezhetnénk meg a lányokat és az asszonyokat a munkaköri zaklatástól vagy a nemi erőszaktól – ezek mind részletkérdések. Itt egy politikai és kulturális térfoglalás zajlik – nem a bántalmazott nők védelmében, hanem épp a bántalmazott nők sorsát felhasználva.