Elitcsere

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem.

Puzsér Róbert
2017. 11. 02. 11:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elmúlt évtizedek szexuális visszaéléseinek jogos sérelmére jó érzékkel telepedett rá a hazai gendermozgalom, a vele szövetséges neomarxista újhullám és a gyurcsányista Kuruc.infó, a Nyugati Fény nevű heccportál. Elérkezett a pillanat, amikor a Magyar Szocialista Pártnak és az egykori Szabad Demokraták Szövetségének szellemi holdudvarát, a balliberális kulturális elitet saját hátországából éri támadás.

A Kádár-rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor kétharmada után befolyást, pénzt és pozíciót vesztett, öregedő értelmiségi kört baloldali radikálisok fanatikus csoportjai támadják fékevesztett dühvel: Verebes István nem érti, hogyhogy nincs kreditje megvédeni Marton Lászlót, s még Stohl András is csodálkozik, amiért keményebb mocskolásban részesül, mint valaha. A balliberális értelmiség fiatalabb tagjai, Uj Péter, Szily László, Bede Márton és Tóta W. Árpád jó érzékkel sunyítanak, egyedül Hont András mer kérdéseket feltenni, és klasszikus liberális-jogállami érvekkel hűteni az egyre erőszakosabb uszítás hevét – sorsa: kirekesztés, megbélyegzés, tömeges lincselés. Egyetlen egykori bajtársa sem áll nyilvánosan mellé.

Míg Eszenyi Enikőre is célkereszt kerül, mert az évtizedek során semmit sem tett Marton Lászlóval szemben, azt már tilos megkérdezni, hogy a genderkurzus jakobinusai hol voltak az elmúlt harminc-negyven évben, hogyhogy nem riasztották a nyilvánosságot a sorozatos színházi zaklatások közepette? Ez a kérdés elfogadhatatlan – aki felteszi: áldozathibáztató. Pedig senki nem kérdezett egyetlen áldozatot sem, a kérdés bárkire vonatkozott, aki tudott Marton László működéséről. Csakhogy az ő felelősségük firtatása is áldozathibáztatás. Mindenki áldozathibáztató, aki a történtekből több tanulságot von le, mint hogy Marton László egy szexuális ragadozó, és hogy Verebes István, Eszenyi Enikő meg Hont András rossz emberek.

A baloldal lelkéért bejelentkező értelmiségi csoport vezéralakjai a Krétakör-társulat alapítói, a világ minden gonoszságáért a férfiakat hibáztató Schilling Árpád és felesége, a két évtizede traumát szenvedett Sárosdi Lilla. Ebből a közösségből érkezett az a Gulyás Márton is, aki a hazai politika fontos szereplőjévé vált az elmúlt hónapokban. Az új nemzedék átveszi az irányítást: a genderkurzus jakobinusai és a Mérce.hun gyülekező neomarxisták bejelentkeznek az új véleményformáló elit szerepére. Gyurcsány Ferenc döntően férfiak által vezetett pártja már le is tette előttük a fegyvert, és még a céges felügyelőbizottságokba is kvótát követel a gazdag, fehér nőknek, épp mint a Jámbor András vezette forradalmi szocialisták, akik a munkások, a cigányok és a kerekesszékesek helyett inkább a befolyásos nagyvárosi nőknek szánnak újabb privilégiumokat. Az LMP vezetői a zöldgondolatot és a rendszerkritikus politikai irányvonalat teszik félre, és erőszakolják egyre mániákusabban a genderkurzus manifesztumát, az isztambuli egyezményt. Szél Bernadett fejében láthatóan fel sem merül, hogy az egyezmény valóban fontos tartalmi elemeit diszkrimináció nélkül, a bántalmazott férfiakra is kiterjesztve képviselje.

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem. A baloldal politikailag és kulturálisan két rossz opció, az elmúlt három évtized mérgező mintái, illetve az aktuálisan trendi nyugati divatok közt őrlődik. Ahová a genderideológia betette a lábát, ott békétlenséget és végletekig vitt politikai korrektséget teremtett, továbbá félreérthetetlenül kasztrálta a baloldali pártokat, a gendervallás hívei ugyanis nem vesznek tudomást az elemi racionalitásról, az egyetlen szempont, amivel számolnak: saját változékony érzékenységük. Azok a baloldaliak, akik identitásukat a környezetvédelemre, a jogbiztonságra, a globális rendszerkritikára és a rászorultak megsegítésére tették fel, kiszorulnak a közéletből. Az ő termékeik ma már nem kelendő árucikkek a politikai piacon. Ugyanígy tűnnek el a jogállamot, az ártatlanság vélelmét, az elemi korrektséget és az újságírói etikát védelmező liberálisok – hűlt helyükre szociális uszítók, alapjövedelmet követelők, férfiakat kriminalizálók és érdekeiket gyurcsányi pszichopátiával érvényesítők erőszakos csoportja lép.

Minden jel arra mutat, hogy elitcsere zajlik: a hagyományos kurzusértelmiség nem tud megújulni, így a balliberális oldalon akadálytalanul megy végbe a radikálisok kulturális és politikai térfoglalása. A jobboldalon ugyanez a földcsuszamlás már lezajlott: az egykori jobbos értelmiségi elit elhűlve szemléli, amint a Habony Árpád által igába fogott bulvár és cinizmus végleg leváltja Antall József, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Makovecz Imre és Jankovics Marcell szellemét – a hagyományos jobboldal helyére a velejéig korrupt és alávalóan soviniszta trollkurzus lépett. A liberális értelmiség ugyanígy néz szembe most Göncz Árpád, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Spiró György, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre örökségének leváltásával – az elmúlt évtizedek szabadelvű szellemi elitjének helyére az áldozati pózokkal, bűntudatkeltéssel és passzív-agresszív érdekérvényesítéssel operáló mártírkurzus szélsőséges falangistái állnak.

Ez a történet már rég nem Marton Lászlóról szól. És nem is arról, hogy miként védelmezhetnénk meg a lányokat és az asszonyokat a munkaköri zaklatástól vagy a nemi erőszaktól – ezek mind részletkérdések. Itt egy politikai és kulturális térfoglalás zajlik – nem a bántalmazott nők védelmében, hanem épp a bántalmazott nők sorsát felhasználva.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.