Tintaleves, papírgaluska: véget vet nekik a klaviatúra?

Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy az írás szent tevékenység, „isteni ajándék”. Manapság azonban egyre kevesebbszer ragadunk tollat gondolataink kifejezésére, helyette inkább valamilyen elektronikus eszköz segítségével írunk üzeneteket.

Az Amerikai Egyesült Államok 42 tagállamában úgy döntöttek: itt az ideje haladni a korral. A feleslegessé vált (?) kézírás helyett tízujjas gépírást fognak tanítani a nebulóknak. Vajon tényleg véget ért a toll-papír korszaka, vagy csak egy gyorsan leáldozó trenddel van dolgunk? Mit nyerünk, mit veszítünk, ha ekkora előnyben részesítjük a billentyűt?

Az írás mint kommunikációs tevékenység az ember sajátos képessége az önkifejezésre. Legyen az ősi véset, papiruszra írt hieroglifa, különleges kalligrafikus jel vagy folyóírás, mind arra szolgálnak, hogy nyomot, üzenetet hagyjunk magunk után. De vajon mekkora szerepet kap a kézírás napjaink rohanó világában, ahol a modern kommunikációs technológiák „hipergyorsasággal” veszik át az irányítást életünk felett?

A válasz egyszerű: semekkorát. Míg az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy az írás szent tevékenység, „isteni ajándék”, addig manapság azt láthatjuk, hogy a kézírás még egy rutinszerű műveletnél is kevesebb: egyszerűen alig műveljük. Egyre kevesebbszer ragadunk tollat gondolataink kifejezésére, helyette inkább valamilyen elektronikus eszköz segítségével írunk üzeneteket. Az SMS, az MS-World dokumentumok vagy a chatfórumok mind-mind könnyen szerkeszthető, tetszés szerint sokszorosítható és tovább küldhető, ugyanakkor elképesztő sokféleséggel megalkotott szövegek.

De miért is ennyire népszerűek ezek a technikák? Természetesen a fentebb sorolt indokok a legfontosabbak. Gyorsaság: ez az elsődleges szempont. Így nem kell vesződni sem a megfelelő papír és toll kiválasztásával, és az esztétikus írás sem okoz problémát. Egy SMS vagy egy e-mail pillanatok alatt továbbítható a megfelelő eszköz segítségével anélkül, hogy igénybe vennénk a posta – gyakran igen lassú és kiszámíthatatlan – szolgáltatásait. Nem kell sem bélyegre, sem borítékra költenünk, és a levelesláda ürítését sem szükséges figyelemmel kísérnünk. A számítógépes programok és okostelefonok számtalan szövegformázási lehetőséget nyújtanak számunkra. Betűméretek és -típusok, színek és szimbólumok, margódíszítések, oldalszámozás, valamint a helyesírást ellenőrző funkció – valóban széles tárház és nagy segítség a szövegszerkesztésben.

Hasznosnak tehát hasznos a gépelés tudománya, de valóban kiváltható vele a kézírás? A válasz – szerintem – határozottan: nem. Hiszen az írás – amellett, hogy „isteni ajándék” – művészet. A betűk formázása hosszú tanulási folyamat, sok gyakorlásra és évszázados hagyományokra épül. Személyes és megismételhetetlen, hiszen mindenkinek megvan a sajátos kézírása, mely tartalmazza egyéni személyiségjegyeit. Ez utóbbiak elemzésével foglalkoznak például a grafológusok, akik manapság egyre több szerephez jutnak az olyan cégeknél, amelyek ragaszkodnak a hagyományos, kézzel írt önéletrajzos bemutatkozáshoz pontosan azért, mert általuk teljesebb képet kaphatnak a munkavállalókról.

Nem szabad elfelejtkeznünk a kultúra szempontjából oly fontos helyesírásról sem, ami a gépi technika miatt egyre inkább háttérbe szorul. A gyerekek több mint fele gyakran észre sem veszi, ha iskolai fogalmazásában az SMS-ben és chateléskor használt jeleket, rövidítéseket alkalmazza. Azt elismerhetjük, hogy időt (karaktert) spórolhatunk meg a rövidítésekkel, de nem engedhetjük meg, hogy fogalmazásaink szépsége, érthetősége türelmetlenségünk vagy meghatározott karakterszámok miatt veszélybe kerüljön. Különösen az iskolákban nem.

Mert lehet, hogy a mai gyerekek már egérrel a kezükben születnek, zongora helyett a billentyűzeten klimpíroznak, és biztosan felismerik, melyik szöveg sorkizárt és hol van a behúzás, de ez a tudás igencsak személytelen. Hol maradnak a pacák? Az ügyetlen, görbe hurkok, a sorvezető, a másolás verejtéke, az egyedi sorok szépsége? A biztosíték, hogy azt a fogalmazást gyerek írta, és nem csak a netről koppintott, remekbe szerkesztett másolat? Mi lesz az ajándék tollakkal, színes levélpapírokkal, szamárfüles füzetekkel és margóra írt jegyzetekkel?

S később? Az új generáció aláírás helyett majd X-et ír a papírra, a rajzokat majd Paintben készítik, a jegyzetelést felváltja a Copy Paste, és a nagymama kézzel írt receptjeit senki sem fogja olvasni, mert nem megfelelő a kódolása… Az utópia ijesztő, de ha tendencia lesz az USA példája, akkor nem is annyira hihetetlen.

Persze: bagoly mondja… De mialatt a kézírás védelmének jelen sorait gépelem, azt remélem: megtalálható az egyensúly. Tanítsák a gépírást a gyerekeknek, mert jó és hasznos! De csak miután már tudják, milyen elmaszatolni a tintás sorok végén a pontot. Papíron, ahol minden betű saját stílus, a karakterkód nem szab határt, az elírást áthúzással javítjuk, s az idegen sor – kizárt.