Kereszttűzben

Az érzés ismerős, az eszközök némiképpen újak, a cél tudható. Orbán Viktor sarokba szorítása az EU részéről és a propagandagépezet belföldről a kormányt nem tántorítja el. De mit érezhet egy szavazó, akinek a bizalma továbbra is erős a hazánkat vezető kabinetben?

Zavarkeltés folyik Magyarországon, amelyben részt vesz a hazai baloldali sajtó is. Klikkelve az olvasottabb oldalakra, a címlapon sokszor hét cikkből öt a magyar kormányra nézve negatív kicsengésű. Aki bízni szeretne a jelenlegi kormányban, sokszor csalódott lesz, vagy ingerült, mert nem hiszi el, hogy tényleg ennyire borús lenne a helyzet itthon. A gazdasági adatok szerint azonban nincs is akkora baj, amilyet néhányan el akarnak hitetni az emberekkel.

Egy regnáló vezetést – meggyőződésem szerint – úgy lehet gyengíteni, ha folyamatosan pánikhangulatot tart fenn az ellenzék, például a sajtó, vagy az EU segítségével. Bár a pánik szó elsőre erősnek tűnhet, ha belegondolunk, hogy mik a legújabb fejlemények, már nem is hangzik túlzónak e minősítés. Amikor az állampolgárok banki betéteinek államosításával riogatnak, akkor ezek a vádak már túllépnek a józan ész határán. Az természetes, hogy az ellenzéknek véleménye van. Azt is megszokja a politikához edzett olvasó, hogy az ellenzék túloz és ezt a sajtóban is közzéteszi. De amit az elmúlt napokban tett néhány „zavarkeltő”, arra nehéz szavakat találni. A forint árfolyama arról árulkodik, hogy a piac bizonytalan és szívesen venné, ha az ország megegyezne az IMF-fel. A probléma az, hogy az ellenzék egy része a felelőtlen megjegyzéseivel olajat önt a tűzre, ami által az EU-val karöltve tovább gyengíti Magyarország tárgyalási pozícióit.

Azt tudomásul kell venni, hogy az ellenzéknek nem célja a Fidesz-kormány sikere, hiszen az az ő esélyeit gyengíti a következő választásokon. De ilyen pánikkeltő, felelőtlen magatartás tanúsítása során felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb az ellenzéknek, a kormány és ezáltal az ország gyengítése, vagy a politikai haszonszerzés?

Az ellenzék viselkedésén túl érdemes részletesebben szót ejteni a magyarországi baloldali sajtó zavarkeltő stílusáról. Az érthető, hogy a balliberális sajtó nem fogja a jobboldal szekerét tolni. De miért is tenni ezt? Nem ilyen a természete.

A médiának azonban felelőssége van. Alakítja a közízlést és a közérzetet is: jó hírek közlésével pozitív érzelmekkel tölti el az olvasót és ez fordítva is igaz. A sajtó felelőssége beszámolni az eseményekről, de nem feladata a felesleges és kártékony pánikhangulat gerjesztése, márpedig ami az elmúlt hetekben folyt, az egyértelmű jele ennek: a hangyából elefántot kell csinálni, hogy érzékeltessék az emberekkel, milyen rossz is Orbán Viktor és kormánya. Ez persze nem igaz, de az igazság sok tollforgatónak mellékes. A cél fontosabb: gyengíteni a regnáló kabinet népszerűségét. Az eszközök annyiban újak, hogy most nem 23 millió románnal, hanem az amúgy nyilvánvalóan be nem következő államcsőd fenyegetettségének éreztetésével történnek a zavarkeltések.

Egy érdekes ékköve az elmúlt időszak eseményeinek az volt, hogy a kormányfő maga játszik az államcsődre. Ez már tényleg hab a képtelen vádak tortáján. Igazán komikus lehet a kép az olvasó fejében, amint a kétharmaddal rendelkező miniszterelnök azon töri az agyát, hogy – kiírva magát az ország történelemkönyveiből – milyen módon vigye csődbe az országot. Amíg jobboldali vezetése van az országnak, mindig lesz eszköze a propagandagépezetnek. Fontos viszont, hogy az ember ne üljön fel ezeknek a valótlan híreknek.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok magatartása szintén említésre érdemes. A sajtóban keringő cikkek szerint a nagyhatalmak a miniszterelnök leváltását szorgalmazzák. Az egy dolog, hogy a nyugati baloldalnak szúrja a szemét a magyar kormányfő, de miféle demokrácia lenne Magyarországon, ha a választók felhatalmazásával szemben a külföld olyannyira nyomás alá próbálná helyezni Orbán Viktort, hogy távoznia kelljen az ország éléről? Ha ez megtörténne, akkor a Fidesz-KDNP-re 2010-ben leadott szavazatok, illetve maga a választás hiábavaló lett volna? Ezek szerint a demokratikus választásokon leadott voksok elvesznének? Ez nem antidemokratikus?