Egy 1956-os családi történet segítségről és a halál közelségéről

Nagyszüleimet ifjú házasként érte a forradalom Budapesten. Minden zavaros volt és félelmetes...

Apuka bácsi
2011. 10. 23. 8:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A forradalmi napok vége felé járt már az idő: orosz tankok lepték el a főváros utcáit és az idegen ország katonái a romos házak és az elgyötört lelkek között próbáltak fegyvereikkel „rendet” teremteni. Nem kellett különösebb ok, hogy valaki gyanús legyen, s így kerüljön életveszélybe.

Nagyapámnak prózai okok miatt kellett nyakába vennie a várost: kenyeret kellett vennie. Neki is indult a nagy tömegben, hogy ezernyi sorstársával együtt beszerezze családjának a már napok óta hiányzó alapvető élelmiszereket. Egyszerre egy idős asszony mellett találta magát felmenőm, aki irgalmatlan nagy két teli kosarat próbált kínnal-keservvel magával vinni, s aki örömmel fogadta el nagyapám felajánlását, hogy segítsen-e neki a cipekedésben. Átvette a súlyos terhet és így indultak tovább.

A történet folytatásához kattintson ide.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.