Nem nehéz zenészt faragni olyan emberből, aki úgy nő fel, hogy játékok helyett hangszerekbe ütközik a szülői ház minden szegletében. Ilyen környezetből jön Eredics Salamon. Egészen kicsi még, amikor az édesapját és nagybátyját is soraiban tudó Vujicsics Együttes a családi fészekben tartja próbáit, kicsivel nagyobb, amikor a frissen alakuló – szintén főleg családtagokból verbuválódó – Söndörgő Együttes is e falak között bontogatja szárnyait.
Törvényszerű volt, hogy zenéljek – meséli –, hiszen szüleim, rokonaim, testvéreim is ezt tették, én sem akartam kimaradni.
Persze kisebbik bátyjával, Benjáminnal egyetemben fel kellett „nőnie” a feladathoz, hiszen kezdetben csak a délszláv számokat próbáló nagyok lába alatt sertepertélhettek, hangszerhez nemigen jutottak. Emlékezetes, hogy a szentendrei Vujicsics téren ekkoriban duót alkotva állt ki „kalapozni” a két kicsi, itt tanulták be azokat a dallamokat, melyek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy beszállhassanak a nagyok közé.
A népzenészek hagyományosan több hangszert is képesek professzionálisan megszólaltatni, így van ezzel Salamon is (furulya, tambura, harmonika), de fő hangszerének mégis a furulyát nevezi meg. A kezdeti „kalapozós” korszakot hamar háta mögött hagyva klasszikus zenészként indul, konzervatóriumot is végez, de mellette a főszerepet a közben egyre komolyabbá növő Söndörgő Együttes kapja.
Salamon ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének negyedéves hallgatója (Master I. évf.), karrierje pedig nagy ívet kezd venni. Az együttessel a világ egyre több pontjára jut el, közben pedig nívós komolyzenei projektek vendégművésze: szólistája volt a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, de dolgozott együtt Kocsis Zoltánnal is. A műfajok és hangszerek között is vándorló zenész a jövőt főképp a Söndörgővel képzeli.
Amikor példaképekről faggatjuk, nem nagyon tud mit mondani, hisz sok van, kis gondolkodás után úgy összegez: sokak pályafutását követi, tele van lemezekkel a népzenétől kezdve a jazzen át a komolyzenéig. Ha van zene, amelyben nem jártas, akkor az a könnyű műfaj.
Az ifjú zenész nagyon boldog, hogy a népzene az utóbbi években kezd visszatalálni régi erejéhez, úgy gondolja, a díj tovább erősíti ezt a folyamatot. És hogy mire költi a tisztességes pénzjutalmat? „Megpróbálok okosan a seggére verni” – mondja nevetve.
