A konferencia első felszólalója Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke volt, aki az új családvédelmi törvény eszmeiségéről tartott előadást. Beszédében kiemelte, ezek az új törvények évtizedekre meghatározzák majd a magyar családpolitikát. Szavai szerint a legfontosabb feladat a közgondolkodásban elültetni azt a tényt, hogy családban élni alapvetően jó dolog, s ez nem csupán nehézséget, de örömöt is jelent. Mivel a családalapítás nem csak egyéni akció, de közösségben megvalósuló cselekmény, ezért fontos, hogy ne egyénekre épülő társadalmi hozzáállással szemléljük, hanem kialakuljon egy hagyományokra, értékekre, rendezett világra épülő közgondolkodás a témában.
Harrach szerint a törvény elsősorban azért született, mert a családalapítási kedv javulását egy kiszámítható, biztos családpolitika szolgálja a legjobban és nem jó, ha négyévente változik a családpolitika. Az elnök beszélt arról, hogy a törvénybe a gyermekek jogai (elsőként a családban való nevelkedés joga) mellett olyan kötelességek is bekerültek, mint például a tanulás és a szülővel való együttműködés. Az új szabályok között arra is figyelem irányul, hogy a munkavállalás és a családalapítás összeegyeztethető legyen. A támogatási rendszer kialakításáról szólva elmondta, hogy személyes meglátása szerint a kiemelt (90 ezer forintos) adókedvezményt már a második gyerek után is járhatna a családosoknak, hiszen sok helyen a második gyermek megszületése sem valósul meg. Végezetül szólt a gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányról is, amelyet – még nem tudni hogyan – de mindenképpen kompenzálni kell.
Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense beszédében hangsúlyozta, az idén megrendezett Család Éve remekül beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a rengeteg program és érdeklődő azt mutatja, hogy a társadalomnak nagy igénye volt egy ilyen kezdeményezésre, amelyben nem csupán a problémákkal, de példaértékű családok bemutatásával is lehet találkozni. Szerinte a kezdeményezés hatására sokakban tudatosodik a család pótolhatatlan értéke. A katolikus családeszményről szólva úgy fogalmazott, hogy egy énközpontú társadalomban élő ember övéi között megtapasztalhatja a „te központú”, ajándékozó, egészen önmagát adó gyengéd szeretetet, amely Isten szeretetének tükre. Szerinte a legfontosabb az, hogy a család, mint közeg saját identitásában erősödjön és így tudja védeni önmagát.
Szarka Miklós református lelkész, pár-, családterapeuta, klinikai lelki gondozó hangsúlyozottan szólt a család egységéről. Gyakorló terapeutaként saját tapasztalatait összegezve beszélt arról, hogy ez egy pszichoterápiában is elkerülhetetlen tényező. Egy gyerek ugyanis hordozza magában szülei párkapcsolatának problémáit, s egy kapcsolat az egyén problémáitól is szenvedhet, ami viszont az egész családra kihat. A szakember szerint ugyanakkor a pszichológiai kezelés nem választható el a spiritualitástól, mivel a szorongásaink nagy része mögött a lét értelmezésének hiánya amiatti szorongások állnak. Szarka Miklós kiemelte, milyen fontos lenne, hogy a politikusok az emberiség lelki válságaival is foglalkozzanak és a betegeket ellátó intézmények alapítását megtoldják pszichológiai segítő hálózatok létrehozásával, amelyek a háttérből segítik a gyógyulást.
Kamarás Ferenc a Központi Statisztikai Hivatal demográfusa érdekes összefüggéseket tárt fel a demográfiai válság okaiként. Egyrészt a házasságkötések későbbre tolódása azok elmaradását eredményezi, amely azt is magában hordozza, hogy a házas, fogamzóképes nők aránya nagy arányban lecsökkent az utóbbi időben. A párkapcsolatok száma ugyan nem ilyen mértékben esett vissza, és az is elmondható, hogy egyre gyakoribb az élettársi kapcsolatokban is a gyermekvállalás. Az viszont tény, hogy a nem házassággal végződő kapcsolatok szétszakadásának nagyobb az esélye, ha erről nincsenek is konkrét adatok. A szakember szerint ez azért veszélyes, mert a a családi struktúra változása befolyásolja a gyermekszületés és halálozás arányát, ezek a jelenségek pedig az össztársadalmi megítélést. A házasság – amellett hogy a gyermekvállalást jobban ösztönzi – komoly egészségvédő tényező, így ha nem változott volna a házasulási kedv mértéke az elmúlt időben, akkor például idén 26800-al több gyermek született volna és 1300-al kevesebben haltak volna meg – sorolta a tényeket a szakember. Hozzátette: mivel az emberek magatartása is változik, s ezzel együtt a közgondolkodás is, így történhetett, hogy a gyermektelenek aránya nagyon megugrott az utóbbi időben, s ezzel együtt megnőtt azoknak a száma, akik elfogadhatónak tartják a tudatos gyermektelenséget. Riasztó adat, hogy egy 2009-es felmérésben a vizsgált alanyoknak már az 53 százaléka tartotta ezt elfogadhatónak.
Dr. Mészáros József, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője arról beszélt, hogy a demográfiai válság réme nem „fátum” és megfelelő intézkedések mellet van lehetőség a változtatásra. Mindenkit megnyugtatott, a nyugdíjrendszer nem fog összeomlani, amíg a generációk közötti együttműködés működik. Kiemelte: a bőséges helyett elég lenne az elégséges gyermekáldás, és szerencsére a gazdasági érdekekkel egybecseng a józan ész által sugallt tény, miszerint „milyen jó, ha vannak gyermekeink”. Azonban nagyon fontos elgondolkodni azon, ki milyen terhet visel – fejtette ki hozzátéve hogy a jelenlegi rendszer szinte bünteti azokat, akik gyermeket vállalnak, s nem ismeri el a gyermekek nevelésére fordított közvetett szülői hozzájárulást. Véleménye szerint nem a gyerekszülést, hanem a gyereknevelést kell elismerni, s minél hamarabb orvosolni kell a nyugdíjrendszer jelenlegi aránytalanságait. Ugyanakkor rávilágított: ezekről a kérdésekről lehet vitázni, illetve a lehetséges megoldásokon rágódni, de inkább azonnali cselekvésre van szükség. A mai helyzet ugyanis nem fog egyik percről a másikra rendbe jönni, de a helyzet tisztázására mindenképpen szükség van. Ennek nem csak praktikus, de morális oka hogy nem mindegy, milyen örökséget hagyunk magunk mögött a gyermekeink számára.
