„Mindig azt hittem, hogy nekem gond nélkül sikerül majd teherbe esnem. Őszintén szólva sokáig nem is foglalkoztatott különösebben az anyaság, inkább a karrieremre koncentráltam, azonban 30 éves korom után úgy döntöttünk férjemmel, hogy elérkezett az idő, jöhet a kicsi.
Az egyetlen baljós előjel utólag visszagondolva talán az volt, hogy a menstruációm mindig rettenetes fájdalmakkal járt, már 10 nappal azelőtt görcsölt a hasam, mielőtt megjött volna a havi ciklusom. Gyakorlatilag havonta mindössze 10 napig voltam tünetmentes, aztán kezdődött a fájdalom, ami egészen a menstruációm utolsó napjáig tartott. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy bármilyen probléma van a reprodukciós rendszeremmel egészen addig, ameddig az orvosok meg nem állapították, hogy endometriózisom van.
Bár operációt javasoltak, én alaposan utána olvastam ennek a problémának, és ez alapján úgy döntöttem, hogy inkább természetes úton próbálkozom, hiszen az endometriózis mértékét nehéz operáció nélkül megállapítani. Azt hiszem, hogy a rossz hírt mindig szívesen vonjuk kétségbe, talán ezért lamentáltam ennyire. Azonban miután másfél év után sem jött a baba, végül mégis úgy döntöttem, hogy rászánom magam a műtétre” – meséli a fiatal hölgy.
A cikk itt folytatódik.
