A diszlexia olyan, mint a Loch Ness-i szörny!

Tudtátok, hogy számos tehetséges, szakmájában elismert ember, köztük John Lennon, Napóleon és Walt Disney is diszlexiás volt?

Einstein, Rockefeller, Leonardo da Vinci, Marlon Brando, Mozart, Andersen, Whoopi Goldberg, Churchill, Julius Caesar, Rodin és Szentgyörgyi Albert. Hogy mi a közös bennük? A mindenki által ismert, ám annál rejtélyesebb diszlexia nevű betegséggel küzdöttek. A felsorolás nagyon jól példázza, hogy korunk egyik legrettegettebb tanuló-betegsége semmilyen módon nem függ össze az illető szellemi kvalitásaival – még olyan területeken sem, amelyekben szükségeltetik az olvasás. A diszlexiából következő olvasási nehézségekről, azok orvoslásának jelentőségéről Gáll Edina logopédus, a Fővárosi Beszédjavító Intézet igazgatóhelyettese beszélt az Európai Logopédia Napján, március 6-án.

A középkorig nem volt szégyen, ha valaki nem tudott olvasni

De nem is volt divat a magányos könyvbújás! Az emberek legtöbbször közös felolvasás vagy élőszóbeli elbeszélés során jutottak információhoz. Korunkban azonban az írott szöveg megértése létfontosságú készséggé vált, hiszen az élet minden területén szükségünk van az olvasásra – végezzünk bármilyen jelentéktelennek tűnő, vagy kifejezetten bonyolult tevékenységet. A diszlexia ezért a folyékony, értelmező olvasásra képtelen egyént végtelenül kiszolgáltatottá teszi társadalmunkban. Pedig a francia Diszlexiások Társasága szerint korunk kommunikációs szifiliszének, a „szégyen betegségének” aposztofált jelenség semmilyen egyéb szellemi gátat nem szab, csupán azt jelenti, hogy a diszlexiás másként látja a betűk világát. A fent említett okok miatt mégis elengedhetetlenül fontos a betegség orvoslása.

S hogy milyen is diszlexiásnak lenni?

Aki ezzel küzd, nem tud elmélyülni az olvasásban, hiszen folyton megakad, s a tartalom megértéséhez sokkal több időre van szüksége. Még a szemmozgása is másképp működik, mint ami a folyékony olvasáshoz szükséges. A diszlexiás képtelen megfelelő mennyiségű betűt befogni a látómezejébe, így a hosszabb szavaknál rendszerint elveszti a fonalat (Egy átlag olvasó szeme egyszerre 15 betű „befogására” képes, míg egy diszlexiásé 4-6 karaktert lát). Ahány diszlexiás, annyi tünet: van, aki a betűket cserél fel, de olyan is akad, aki a szótagokat cseréli ki, vagy a szóhatárokat bontja fel, és egyes betűket zöngésít. Az egyikük remekül szótagol, de nem érti amit olvas (felszíni diszlexia), a másik viszont szóképekben gondolkodik, s azokat a szavakat tudja csak gond nélkül elolvasni, amelyekkel már találkozott (fonológiai diszlexia). Az sem ritka, hogy a diszlexiás az olvasott szó helyett valami más, értelmileg megegyezőt mond, például madár helyett strucc (mélydiszlexia).

Mi, átlagos olvasók el sem tudjuk képzelni, hány plusz akadály gátolja a diszlexiásokat abban, hogy valóban jól megértsenek egy szöveget! A jó olvasó ugyanis kompenzál, de a diszlexiás küzd a nyomtatási hibáktól elkezdve a rosszul megválasztott betűméretig mindennel!

Hogyan kezelhető?

Egy érintett fiatalember így beszélt diszlexiájáról: „Ez a betegség olyan, mint a Loch Ness-i szörny: senki nem hisz benne, de én tudom, hogy van.”

És valóban, mivel többféle diszlexia létezik, nincs átfogó diagnózis és kezelési módszer. Kívülálló számára csak az látszódik, hogy a gyerek „fura”, szokatlan viseledésmódokkal kompenzál: például magába fordul elrejtve szégyenét, vagy inkább rosszalkodik, hátha kiküldik az osztályból, s így elkerülheti a megmérettetést. Általánosságban elmondható, hogy minden gyereknek ki kell tapasztalnia saját gyengeségeit, s ezeken keresztül – természetesen a szülők, pedagógusok és logopédus támogatásával – javíthat képességein.

Ám a javulási folyamat lassú, sokszor vesztik el a diszlexiás gyerekek (és szüleik!) a türelmet, reményt, a lelkesedést, pedig vannak sikertörténetek! Fontos a jó társ: ha a szülő, a tanár odaáll a gyerek mellé, rengeteget lehet haladni! Mivel a diszlexiások kicsit másként működnek, jó tudni, hogy az érzelmi támogatás rendkívül fontos. Ha ugyanis a gyerek megtalálja az érzelmi jelentését a szavaknak, könnyebben alakít ki velük kapcsolatot. Például olvasás közben is beszélgethetünk vele, így az olvasott tartalom beemelkedik az élmények szintjébe s könnyebben raktározódik. De hogy kinek milyen apró trükk löki meg az olvasói képességét, arra nincs általános recept.

A szülőkön, logopédusokon, tanárokon kívül nagy szerep jut az iskolának, a kortársakkal való kapcsolatnak is a probléma kezelésében. Az olvasás örömének megismerése pedig mindenkinek szárnyakat ad: a diszlexiás is szeret „olvasni”, problémái ellenére remek hallgatóság (ráadásul kiváló auditív memóriával), aki másként raktározza el az információkat, mint mi. Így a közös olvasás mindenképpen segíti őt a tanulásban és a problémák áthidalásában is.

Mikor kell gyanakodnunk arra, hogy gyermekünk tanulási problémáit diszlexia okozza?

Gáll Edina kérdésünkre elmondta, az egészen kis gyermekeknél intő jel lehet, ha még 4-5 éves korban is felcseréli a nyelvtani szabályokat, idősebb korban pedig az lehet figyelmeztető, ha a gyerek anélkül olvas, hogy megértené a leírtakat. Fokozottabban oda kell figyelni a jelenségre, ha a családban már korábban is volt hasonló eset, ugyanis a diszlexia örökölhető.

Először forduljunk logopédushoz, aki segít megállapítani a probléma okát, esetleg továbbküldhet minket más szakemberekhez is, akik a diszlexiához kapcsolódó tüneteken segíthetnek. A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy legyünk türelmesek a gyerekkel és ne rohanjunk rögtön orvoshoz, hiszen attól, mert valaki kiskorában egy darabig összekeveri a p-t a d betűvel, még nem biztos hogy olvasási zavarral küzd.