Alábecsüljük az iskolai zaklatás veszélyeit

Ronan életének utolsó napja éppoly szörnyű volt, mint az elmúlt fél évben az összes többi. Nem bírta tovább osztálytársai zaklatását, és felakasztotta magát.

Ronan életének utolsó napja éppoly szörnyű volt, mint az elmúlt fél évben az összes többi. Tízórai közben az udvaron focizó osztálytársai teljes erőből hozzávágtak egy labdát, amitől Ronan a földre esett. Tornaórán a versenyfutásnál mellette álló fiú egy óvatlan pillanatban kikötötte Ronan cipőfűzőjét, aki emiatt a célba érés előtt hasra vágódott az egész osztály előtt. Hazafelé a buszon a többiek megdobálták. Amikor Ronan leszállt, nem volt képes hazamenni. Elsétált ahhoz a fához, amin egy traktorkerékből készült hinta lógott. Belenézett a táskájába, ahol egy „lúzer” feliratú papír és egy halott kismadár volt, amit még reggel talált az iskolában, és elhatározta, hogy hazaviszi, felneveli. A madár ekkorra már elpusztult. Ronan pedig a hinta kötelénél fogva felakasztotta magát. Ő is az iskolai zaklatás áldozatává vált.

Rémálom nappal

Egy felmérés szerint a világon minden harmadik gyerek szorongva, félelemmel telve lépi át reggelenként az iskola kapuját. Az iskolai zaklatás jelenségét három évtizede kutatják. Amerikában már törvényt is hoztak ellene, de tulajdonképpen nincs olyan ország, ahol az iskolások körében – akár online, akár offline – ne lenne jelen a fizikai-lelki bántalmazás ezen formája. Magyarországon a Fordulópont.hu felmérése szerint a gyerekek 14 százaléka áldozat, 13 százaléka zaklató. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden hatodik gyerek érintett. A zaklatók, vagyis azok a gyerekek, akik ebben az alá-fölé rendelt viszonyban az irányítók szerepét töltik be, általában azokat a társaikat pécézik ki, akik bizonytalanok, visszahúzódóak, fizikailag gyengék, önértékelésük alacsony, valamiért furcsák, kevés barátjuk van, vagy teljesen magányosak.

Az első támadásra általában minden ok nélkül kerül sor. Ez körülbelül az a helyzet, mint abban a klasszikus viccben, amikor nyuszikát először azért veri meg a farkas és a róka, mert van rajta sapka, aztán meg azért, mert nincs. Csak éppen a zaklatás esetében semmi sem ad okot a nevetésre. S ha egyszer már sikerült valakit jól megalázni a többiek előtt, a zaklatók alig várják, hogy újabb alkalmat keressenek a támadásra. Eközben az áldozat, aki amúgy sem volt népszerű, vagy sokak által támogatott személy, még inkább elszigetelődik, még jobban szorong, és maga is elősegíti az áldozattá válás folyamatának felgyorsulását.

Elítélik, de nem tesznek ellene

A zaklatók az áldozatok testi-lelki kínzásán, manipulálásán, megfélemlítésén, kényszerítésen keresztül bizonyítják, demonstrálják a csoport, osztály, közösség többi tagja felé vezető státuszukat, s újra és újra zaklatják áldozataikat, hogy ismételt akcióikkal rendszeresen megerősítsék ennek a „rangnak” a tényét magukban és másokban. Ez a fajta státusz kizárólag egy csoporthoz tartozva érvényesülhet, hiszen a zaklatók számára fontos, hogy a többiek szemtanúi legyenek az akcióknak. Kutatások szerint az úgynevezett szemlélődők csak ritkán avatkoznak közbe, ugyanakkor nevetésükkel, biztatásukkal adják a lovat a zaklató(k) alá, ha pedig csendben nézik végig az áldozat megalázását, azt a zaklatók az egyetértés jelének tekintik. Jellemző egyébként, hogy a szemtanúk között sok olyan gyerek van, aki elítéli a zaklatást, de mivel saját biztonságát, illetve a csoportban betöltött státuszát fontosabbnak tartja, mint ellenvéleményét, így nem tesz semmit a bántalmazások ellen.

Otthon áldozat, az iskolában zaklató

Érdemes kitérni a zaklatókra is. Azt gondolhatnánk, hogy ők a tipikus rossz gyerekek, a kezelhetetlen tanulók, de a felmérések mást mutatnak. A zaklatók legnagyobb százalékára az jellemző, hogy miközben az iskolában népszerűek és jól tanulnak, otthon ők az elhanyagolt gyerekek, akikre nem figyelnek, akiknél hiányzik a pozitív példa, ami a konfliktuskezelést illeti, és az is elmondható róluk, hogy otthon rendszeresen bántalmazzák őket testileg, vagy lelkileg. Mivel otthon ezek a gyerekek nem kapják meg azt az érzelmi biztonságot, amire szükségük lenne, elkezdenek arra törekedni, hogy a szociális életben hatalommal rendelkezzenek, illetve folyamatosan küzdenek azért, hogy azt érezzék: ők irányíthatnak, egyfajta kompenzálásként az otthoni, elnyomott szereppel szemben.