Mediáció: az elfajult viták megoldója

Hogyan lehet megoldani konfliktusainkat úgy, hogy minél kevesebb legyen a sérülés, a fájdalom, a bántás? A mediációt épp erre találták ki.

A mediáció egy olyan módszer, amellyel konfliktushelyzeteket lehet megoldani, békésebb mederbe terelni egy szakértő segítségével, aki elfogulatlanul, a viták pszichológiáját jól ismerve tudja elérni azt, hogy a vitázó felek között megegyezés, netán kibékülés történjen.

Noha a mediáció kifejezést leggyakrabban mélypontra jutott párkapcsolatokhoz, válásokhoz kötjük, a konfliktuskezelésnek ez a módja igen sok területet érint, hiszen megromolhat a viszonyunk a főnökünkkel, a szomszédunkkal, a szüleinkkel, saját gyermekünkkel, munkatársunkkal is, de az is előfordul, hogy a gyerekünk és tanára vagy diáktársai jelentik a konfliktus forrását.

A mediáció nagy előnye az is, hogy jóval gyorsabb, mint a bíróságra járni. Magyarországon egy válóper – ha gyerekek is vannak – akkor is fél év, ha a felek mindenben meg tudnak egyezni peren kívül, megegyezés hiányában pedig egy válás akár évekig elhúzódhat. Ezzel szemben egy mediációsorozat – az előkészítő megbeszélést követően – sokszor csupán két-három alkalomból áll, és egy-két hónap alatt túl lehet lenni rajta. Nagyon fontos az is, hogy míg például egy – jóval hosszabb lefolyású és anyagilag is igencsak megterhelő – bírósági per során általában az egyik fél vesztesként távozik a tárgyalóteremből, addig a mediációs ülések egyik fő célja éppen az, hogy mindkét oldalon elégedettek legyenek a megszületett egyezséggel, és senki nem érezze magát úgy: legyőzték, kisemmizték stb. Nem utolsó szempont az anyagi vonzat sem: mindenki tisztában van azzal, hogy az ügyvédi díjazás mértékének határa sokszor a csillagos ég. Ezzel szemben a mediációk ára kiszámítható és abszolút megfizethető.

A mediációs üléseken nem az a lényeg, hogy minden sértett fél sorolja fel a másik hibáit, és győzködje őt a saját igazáról. A cél az, hogy együtt kitalálják, mi is az alapvető probléma és hogyan lehetne azt megoldani. Itt nincs sárdobálás, vádaskodás, mivel a mediáció a jövőre koncentrál. Az eredmény pedig egy megállapodás, amely minden érintett fél számára kielégítő és elfogadható.

A pszichológiai játszmázás az egyik kulcsfogalma a kapcsolatainknak – és egyben konfliktusaink forrásának is. Hogy miért játszmázunk, annak több oka lehet. Egyrészt azért, hogy elérjük, a másik valami olyat tegyen, ami nekünk előnyös. A játszmák által erősítjük meg magunkban azt, amiben hiszünk, másrészt általuk elkerülhetjük az új, változásra kényszerítő helyzeteket. Általában öntudatlanul ugyan, de úgy próbálunk például javítani elégedetlenségünk fokán, hogy a másikat is elégedetlenné tesszük, ami persze nem vezet jóra. Energiát akarunk szerezni, valaminek a hiányát pótolni. Csakhogy míg ideig-óráig nyeregben érezhetjük magunkat, valójában még jobban elmélyítjük a konfliktusokat, ami újabb játszmázásokhoz és még nagyobb feszültségekhez vezet a végtelenségig.

A mediáció egyik nagy előnye, hogy a vitázó felek nyíltan kimondják elvárásaikat és érdekeiket. Fontos szabály, hogy nem vághatnak egymás szavába, így mindig mindenki „kénytelen” végighallgatni a másikat. A mediátor egyenrangú félként kezeli a vitázókat, akik – a mediáció szabálya szerint – nem sértegethetik egymást. Ami még érdekes: a mediátor nem dönt és nem határoz semmiben. Ügyesen a háttérből figyeli, hogy a beszélgetés olyan mederben folyjon, ami mindkét fél érdekét a legjobban szolgálja, s eközben nem a múltra, hanem kizárólag a megoldásra, a jövőre koncentrál. A felek közösen határozzák meg a megállapodás tartalmát és ezáltal azt is megérzik, hogy felelősséggel bírnak jövőjük alakítása szempontjából. Elkötelezetté válnak az ügy iránt, hiszen saját maguk érték el a lehető legjobb eredményt, és ez javít kettejük kapcsolatán és kommunikációján, ami akár később, hasonló helyzetekben is javukra válik majd.