Pálmajor Délnyugat-Magyarország egyik kis falva. Ez az ország legszegényebb települése, ahol minden egyes óvodáskorú gyermek hátrányos helyzetűnek számít. Sokan egyetlen általános iskolai osztályt sem végeztek el az itt lakók közül. A romák aránya egyes falvakban eléri a 100 százalékot, s vannak olyan helyek, ahol három generációra visszamenőleg nem dolgozott senki a családban. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Kadarkút–Nagybajomi és a Sellyei kistérségben kezdeményezett vidékfejlesztési programot.
Az ormánsági program 23 települést foglal magában Kaposvártól nyugat–délnyugati irányban. A kistérségben nincs nagyváros, a falvak általában 500 fő alatti települések, de van, ahol még kétszázan sem laknak. Sok helyen kiugróan magas a 14 év alatti gyermekek száma. A lakosság hétévesnél idősebb tagjainak 65 százaléka legfeljebb általános iskolát végzett – sokan még azt sem–, a munkanélküliség az országos arány többszöröse, sok helyen az ötven százalékot is meghaladja.
Munkahelyek nincsenek, leszámítva azt a néhány mikro- és kisvállalkozást, amelyek pár embert foglalkoztatnak. Erősen jellemző a gettósodás, egyes településeken az összkomfortos lakások hiánya akár az 57 százalékot is elérheti. Minimális azoknak a szociális szolgáltatásoknak az elérhetősége, amelyek megkönnyíthetnék az itt élők életét, s csökkenthetnék a nehéz helyzetből fakadó hátrányokat.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak a két kistérségben végzett tanulmánya „végállomásként” határozza meg ezeket az aprófalvakat, hiszen oktatás, munka, emberhez méltó lakhatási körülmények és szociális ellátások nélkül ezeknek a településeknek az esélye a felzárkózásra – önerőből – gyakorlatilag egyenlő a nullával.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat számos programja megvalósult már (Jelenlét program, Játszva megelőzni program, Biztos kezdet gyerekház program, adósságkezelő program stb.) a térségben. A programok közös jellemzője, hogy a szociális munkások igyekeznek a gyerekeket-felnőtteket problémáikról beszéltetni, segíteni, rátalálni a legérzékenyebb pontokra.