– Hogyan kell a gyakorlatban elképzelni az otthon oktatást?
– A nagyok reggel elmennek iskolába, de a kicsiket is felkeltem hét, fél nyolc körül. A délelőttöket tanulással töltjük. Alsó tagozatban nagyon jól meg lehet alapozni, hogyan kell jól tanulni. Emese, aki már hetedikes, jobban szeret a saját szobájában haladni a tananyaggal, sok tankönyvnek már a felénél tart november elején. Soma mellé még rendszeresen odaülök, mert ő most ötödikes, és ezért új dolog számára, hogy már nem csak a képességfejlesztés a cél, hanem komplett anyagokat kell megtanulnia. Nála nagyon oda kell figyelnem arra, hogy akkor is a feladatokkal foglalkozzon, ha én időnként ellépek az asztaltól, hogy megkavarjam a levest.
– A konyhaasztalnál nincs puskázás meg kibúvás?
– Nincs, és emiatt sokkal hatékonyabb a tanulás. Az iskolában a pedagógus hiába magyarázza el az anyagot, azt már sokszor nem tudja ellenőrizni, meg is értették-e a gyerekek, amit tanított.
– Mi történik délutánonként?
– Ha a gyerekek teljesítették a napi penzumot, akkor foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének. A lányom ilyenkor még egy anyagot átvesz, Somának viszont ilyesmi eszébe sem jut. A legnagyobb csábítás a számítógép és a telefon, ezért van egy olyan szabály, hogy délelőtt semmi esetre sem ülhetnek oda a képernyő elé. Délután átnézzük, hogy amit nagyrészt egyedül tanultak, abból mennyi maradt meg a fejükben, és aztán ennek függvényében lehet mást csinálni egészen ötig, mindennap akkor indulnak párbajtőredzésre, és csak nyolc után érnek haza.
– Nyolc emberre csak kiteregetni sok órát elvisz egy héten. Van segítsége?
– Egyelőre nincs, de a gyerekek sokszor besegítenek. Most pont szárítógépre spórolunk, mert a teregetés valóban nagyon sok időt vesz el az életemből.
