Műtét vagy nem műtét? Gyakori kérdés egy ortopéd-kézsebész rendelésén, legyen szó bármilyen elváltozásról, vagy sérülésről. Pácienseink ma már az internetnek köszönhetően eléggé „jól (gyakran félre-) tájékozottak” a betegségükkel kapcsolatban.
Ha műtétre van szükség, sokszor nehéz, néha pedig nagyon könnyű megértetni, elfogadtatni velük, hogy nincs más lehetőség. „Tényleg nincs?” – kérdezik, mert ki szereti, ha vágják, fúrják, faragják. Pedig vannak esetek, amikor más már nem segít. Vagy azért, mert minden egyéb lehetőséget, nem műtéti kezelést megpróbáltunk, vagy azért mert eleve olyan problémáról van szó, ami másként nem gyógyítható.
Ha valaki például késsel, üveggel sérti az ujját, kezét, közben elvághat egy inat vagy ideget is, és ilyenkor ahhoz, hogy újra működjön a keze, meg kell varrni azt, ami sérült. Gyakori probléma a pattanó ujj, sokan azt gondolják erről, „csak” egy ínhüvelygyulladás. Pedig több annál: a beszűkült ínhüvely szorul, elakad az ín, és ez a csőszerű hüvely másként nem szabadítható fel, csak szikével.
„Eltörött a bokám, gipszeljék be” – mondja a beteg, és meglepődik, amikor műtétet ajánlok. Igaz, hogy összeforr az valahogy operáció nélkül is, de tudni kell, hogy a pontatlanul gyógyult törés sok kellemetlenséggel, fájdalommal jár.
Ha a páciens már elfogadta a műtétet, ott a következő dilemma: altatás, „gerincérzéstelenítés”, vagy jó lesz a helyi érzéstelenítés is. A válasz: mindig a sérülésnek legmegfelelőbb módszert kell választani. A testtájéktól és a sérüléstípustól függ, hogy milyen érzéstelenítést alkalmazunk. Lehet, hogy betegünk reményei valóra válnak, és egy apró injekcióval megússza, de az is lehet, hogy altatás várja.
Egy biztos: nincs két egyforma eset, ezért az előzetesen a betegségről szerzett információkat a kezelőorvos a vizsgálat alapján segít pontosítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!