Nem mindig véd a sícipő – a lábszártörésről

Minden tanácsot megfogadva, a legnagyobb óvatosság ellenére, korszerű védőfelszerelést használva is szenvedhetünk síelés közben lábszártörést, amit legjobb azonnal, de legalábbis mielőbb megoperálni.

Minden tanácsot megfogadva, a legnagyobb óvatosság ellenére, a legkorszerűbb védőfelszerelést használva is szenvedhetünk síelés közben lábszártörést, amit legjobb azonnal, de legalábbis mielőbb megoperálni. A műtét során egy speciális szeg kerül a sípcsontba. Mivel nagyon sokan indulnak télen a sípályákra, úgy gondolom, nem árt, ha összefoglalom az ezzel a sérüléssel kapcsolatos tudnivalókat.

A lábszártörés viszonylag gyakori sérülés, az összes törések körülbelül 15 százaléka. Létrejöhet direkt erőbehatásra (például ütéstől, rúgástól) vagy csavarásos mechanizmussal (mint most a téli szezonban, síelés közben). Megkülönböztetünk haránt-, rövid ferde, spirál-, darabos vagy többszörös törést. Felismerése könnyű, jól látható a végtag kóros mozgathatósága, a sérült nem is tudja lábszárát felemelni, terhelni. Nagyon lényeges az erek, idegek működésének ellenőrzése, mert ezek a törés magasságában esetleg sérülhetnek.

A röntgenfelvételek alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen módszerrel gyógyítsuk a sérültet. A kezelés az idők során fokozatosan fejlődött: a nem műtéti, műtéti arány ma már az utóbbi felé billent. Ennek ellenére bizonyos esetekben a lágyékhajlatig érő gipsszel kezelhető a stabil, elmozdulás nélküli haránttörés. Ilyenkor eleinte mankóval, terhelés nélkül járatjuk a sérültet, majd 6-8 hét elteltével, járósarokkal fokozatosan ránehezedhet a törött végtagra. A gipszrögzítést – a csontosodás mértékétől függően – akár 12-18 hétig is fenn kell tartani.

A rövid ferde, esetleg csontékkitöréssel járó lábszártörést régebben úgynevezett húzásos módszerrel kezeltük, a sarokcsonton átvezetett dróton, illetve kengyelen keresztül három kg súllyal, három hétig. Rendszeres röntgenellenőrzés mellett a három hét letelte után magas gipszet kapott a sérült, a húzást pedig megszüntettük.

Ma már – köszönhetően a modern fémanyagoknak – legtöbbször a műtéti megoldás mellett döntünk. Ezen belül a legkorszerűbb az úgynevezett velőűrszegezés, melynek során a sípcsont üregébe vezetjük be a hosszú, tömör fémszeget, amit haránt irányú reteszelő csavarokkal stabilizálunk. A velőűrszegezésnél – a többi módszerhez képest – viszonylag hamarabb elkezdhető a terhelés, és további előnye, hogy nem szükséges a gipszrögzítés, tehát már a műtét utáni napokban elindulhat a szakember vezette gyógytorna!

Ritkán, csak indokolt esetben választott beavatkozás a lemezes törésegyesítés, mert jóval nagyobb műtéti feltárást igényel. További módszer a külső rögzítő, amit a durván nyílt törésekre használunk. Ennek előnye, hogy megkönnyíti a sebkezelést és szintén kiváltja a gipszrögzítést. Jól látható, hogy a lábszártörés kezelésére számos módszer létezik, de ezek közül mindig a sérülés típusának megfelelő megoldást választjuk.

És végül megnyugtatásként még egy gondolat. Bár mindig a megelőzésre kell törekedni, azért, ha valaki mégis bajba kerül, reménykedhet abban, hogy szakszerű ellátás esetén – köszönhetően a legújabb műtéti technikáknak – sérülése gyorsan és jól gyógyul majd.