Szerencsére a legenyhébb idegrendszeri sérülésfajták egyike, mely az eddigi ismeretek szerint nem jár kimutatható, biztosan igazolt maradandó elváltozással.
Egyetlen jellemző kórjele a tudatvesztés. Ez általában néhány percig tart és az első vizsgálat során az emlékezetkiesés megállapításával igazolható.
Három fajtáját különböztetjük meg: 1. congrad = a tudatvesztés időszakára, 2. retrograd = a tudatvesztés előtti, 3. anterograd = a tudat visszatérte utáni időszakra vonatkozó emlékezetkiesés.
Az agyrázkódás további tünetei: fejfájás, hányinger, hányás, elesettség, szorongás, álmatlanság, gyengeség legtöbbször előfordulnak, de nem kizárólag erre a sérülésre jellemzőek.
A fej- (koponya-) sérülések esetén kötelező a kétirányú koponya-röntgenfelvétel, ha pedig szükség van a komolyabb agyi sérülés (szövődmény) kizárására, CT- (computer tomográfia) vizsgálatot kell végezni.
Utóbbi segít tisztázni a koponyaűri sérülések súlyossági fokát, és azt, hogy valóban csak egy „egyszerű” agyrázkódásról van-e szó, vagy másról, például az úgynevezett agyzúzódásról (contusio cerebri).
Általában néhány napos kórházi megfigyelés szükséges, így biztosítható az esetleges szövődmények időben történő észlelése és az esetleg szükséges gyors beavatkozás.
A megfigyelés ideje alatt úgynevezett tüneti kezelésben is részesül a beteg, a kellemetlen fejfájás, szédülés, hányinger csökkentésére, illetve megszüntetésére.
Nagyon fontos, hogy a beteg tüneteit, panaszait ne értékeljük se túl, se alul. Mindenképpen pihenés javasolt, de viszonylag szabadon engedhetjük, hogy a beteg a sérülés utáni naptól úgy mozogjon, maradjon ágyban vagy keljen fel, ahogy neki jól esik, ahogy állapotától függően kívánja.
Ha a sajátos kísérő tünetek fokozottabban jelentkeznek, akkor természetesen javasolt az ágynyugalom, és nagyon lényeges a bőséges folyadékpótlás, szájon át, vagy akár infúzióban.
Az agyrázkódás mértékétől függően rövidebb vagy hosszabb pihenő után egy sportoló elkezdheti az edzéseket, az átlagember visszatérhet eredeti életviteléhez.
Ha a panaszok nem szűnnek, fokozódnak, vagy visszatérnek, feltétlenül szükséges a kontroll, ideggyógyászati konzílium és az ismételt CT-vizsgálat.
