A fej, illetve a fül, orr, nyak valóban könnyen sérülnek, nem ritkán sportolás közben. Elég, ha az ökölvívásra és az orrcsonttörésre gondolunk. A bonyolult anatómiai felépítés miatt speciális ellátásra van szükség, ezért gyakran több szakterület képviselői vesznek részt a gyógyításban.
De vajon milyen sérülések tartoznak ide, és mik a teendők? Elsősegély szintjén legfontosabb a szabad légutak biztosítása és vérzés esetén annak csillapítása.
Gégesérülésre a hangképzés (megváltozik, rekedtessé válik) és a légzés zavara esetén kell gondolni, vizsgálni pedig hagyományos, illetve eszközös módszerrel lehet. Sérülhetnek csak a lágyrészek, súlyosabb esetben a gégeporcok is. A kezelés legtöbbször műtét nélküli, de előfordul, hogy szükség van operatív helyreállításra.
A fül leggyakrabban sérülő része a fülkagyló. A hallásban minimális a szerepe, annál fontosabbak viszont az esztétikai szempontok. Jellegzetes a porc és a porchártya között kialakuló feszülő bevérzés (haematoma), amelyet a vérömleny leszívásával kell kezelni.
Ha a fülkagyló roncsolódott, szakadt, igyekezni kell a porcból minél többet megőrizni és mindig fedni kell bőrrel, mert ellenkező esetben elhal. Fontos, hogy szakított sebnél az öltéseket csak a bőrbe helyezzük, ne a porcon át, ugyancsak a károsodás veszélye miatt. A fej jó vérellátásának köszönhetően a teljesen leszakadt fülkagyló 1-2 órán belül még jó eséllyel visszavarrható.
Az orrcsonttörés az arc leggyakoribb sérülése. Érintheti a bőrt és a nyálkahártyát is, de kiterjedhet az arccsontra is. A különböző mértékű deformitás alapján jól felismerhető, de természetesen biztos diagnózist a röntgenfelvétel alapján állíthatunk fel.
Kezelésében a nem műtéti módszer az elsődleges. Az elmozdulás nélküli, vagy minimálisan elmozdult törés nem igényel teendőt, fájdalomcsillapítás, az orrfúvás lehetőség szerinti mellőzése szükséges. Az orrváz csontjainak, illetve az orrsövény nagyobb elmozdulásait helyre kell tenni.
A beavatkozás általában fedetten, érzéstelenítésben történik és utána az orrnyílásokba helyezett géztamponnal rögzítik az elért helyzetet. Ha a törés fedetten nem igazítható helyre, műtétileg kell ellátni, szükség lehet drótvarratra, vagy mikrolemezes rögzítésre is.
Összefejeléskor, labdarúgásban vagy ökölvívó mérkőzésen a homlokcsontban elhelyezkedő homloküreg is sérülhet, törhet az elülső-, hátsó-, és alsó fala is. Ezt a sérülést homloktáji duzzanat, bevérzés jelzi, röntgennel pedig jól kimutatható. Kis elmozdulásnál nem kell műtétet végezni, ellenkező esetben a beroppant csontot ki kell emelni, és szükség esetén fémanyaggal rögzíteni.
