Rovatom indulása óta sokféle sérülésről és betegségről írtam már, gyógyításuk során különböző érzéstelenítési módszerek teszik lehetővé a műtéteket, kezeléseket.
A kisebb sérüléseket (bőrsebek, csuklótörés helyretétele, egyszerűbb ínsérülések) helyi érzéstelenítésben végezzük. Legegyszerűbb formája a műtét (sérülés) területének körbeinjekciózása az érzéstelenítő anyaggal.
Először a felületes részeket (bőrt), majd – szükség esetén – az alatta lévő szöveteket érintjük. A gyakran előforduló, repesztett fej-, arc-, végtagsebek jól elláthatók ezzel az úgynevezett beszűréses (infiltrációs) módszerrel.
A végtagok esetében bevált megoldás a vezetéses érzéstelenítés. Ilyenkor a sérülés területét ellátó ideg távolabbi pontja mellé adjuk az érzéstelenítő oldatot és a beadás helyétől távolabb eső részeken a végtag, vagy végtagrész elérzéstelenedik.
Gyakori fajtája ennek az ujjsérülések ellátásához használt – első alkalmazójáról elnevezett – Oberst szerinti módszer. Ebben az esetben az ujj tövének magasságában adjuk be az anyagot. Az ujj egyszerűbb bőr-, ín- és csontsérüléseinek ellátásához jó fájdalommentességet biztosít.
Ha nagyobb felső végtagi műtétet (könyöktörés, -ficam, alkartörés, bonyolultabb csukló- és kézsérülések) végzünk, a vezetéses módszerrel a kar egész idegfonatának (plexus brachialis) felső szakaszát kell körbeinjekciózni. Innen az elnevezés: plexusblokád.
Alsó végtagnál (térd arthroscopia, -szalagpótlás, bokatörés, -szalagszakadás, Achilles-ín-szakadás) használatos a – szintén vezetéses – spinalis és epiduralis érzéstelenítés, amit legtöbben „gerincérzéstelenítésként” ismernek.
Lényegük leegyszerűsítve: az ágyéki gerincszakasztól (általában az ágyéki 3-4. csigolya között kell beszúrni) lefelé biztosítanak érzéstelenséget.
Különbség a kettő között: spinal érzéstelenítésnél a gerincvelői burok alá (de nem a gerincvelőbe, hanem a burok és a gerincvelő közötti térbe), míg az epiduralis módszernél a burok köré (kívülről) adjuk az oldatot.
Vannak végtag-, és egyéb sérülések, amelyekre a fenti módszerek eleve nem alkalmazhatók (válltájék, nyaki gerinc), illetve előfordul, hogy bár ezeket választanánk, de a szervezet valamilyen kóros elváltozása miatt mégsem tehetjük.
