Hogy ne fájjon

Pácienseim néha egy ganglionműtétnél is sokáig gondolkodnak, altatást kérjenek-e, vagy helyi érzéstelenítést.

Dr. Boross György
2014. 09. 13. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rovatom indulása óta sokféle sérülésről és betegségről írtam már, gyógyításuk során különböző érzéstelenítési módszerek teszik lehetővé a műtéteket, kezeléseket.

A kisebb sérüléseket (bőrsebek, csuklótörés helyretétele, egyszerűbb ínsérülések) helyi érzéstelenítésben végezzük. Legegyszerűbb formája a műtét (sérülés) területének körbeinjekciózása az érzéstelenítő anyaggal.

Először a felületes részeket (bőrt), majd – szükség esetén – az alatta lévő szöveteket érintjük. A gyakran előforduló, repesztett fej-, arc-, végtagsebek jól elláthatók ezzel az úgynevezett beszűréses (infiltrációs) módszerrel.

A végtagok esetében bevált megoldás a vezetéses érzéstelenítés. Ilyenkor a sérülés területét ellátó ideg távolabbi pontja mellé adjuk az érzéstelenítő oldatot és a beadás helyétől távolabb eső részeken a végtag, vagy végtagrész elérzéstelenedik.

Gyakori fajtája ennek az ujjsérülések ellátásához használt – első alkalmazójáról elnevezett – Oberst szerinti módszer. Ebben az esetben az ujj tövének magasságában adjuk be az anyagot. Az ujj egyszerűbb bőr-, ín- és csontsérüléseinek ellátásához jó fájdalommentességet biztosít.

Ha nagyobb felső végtagi műtétet (könyöktörés, -ficam, alkartörés, bonyolultabb csukló- és kézsérülések) végzünk, a vezetéses módszerrel a kar egész idegfonatának (plexus brachialis) felső szakaszát kell körbeinjekciózni. Innen az elnevezés: plexusblokád.

Alsó végtagnál (térd arthroscopia, -szalagpótlás, bokatörés, -szalagszakadás, Achilles-ín-szakadás) használatos a – szintén vezetéses – spinalis és epiduralis érzéstelenítés, amit legtöbben „gerincérzéstelenítésként” ismernek.

Lényegük leegyszerűsítve: az ágyéki gerincszakasztól (általában az ágyéki 3-4. csigolya között kell beszúrni) lefelé biztosítanak érzéstelenséget.

Különbség a kettő között: spinal érzéstelenítésnél a gerincvelői burok alá (de nem a gerincvelőbe, hanem a burok és a gerincvelő közötti térbe), míg az epiduralis módszernél a burok köré (kívülről) adjuk az oldatot.

Vannak végtag-, és egyéb sérülések, amelyekre a fenti módszerek eleve nem alkalmazhatók (válltájék, nyaki gerinc), illetve előfordul, hogy bár ezeket választanánk, de a szervezet valamilyen kóros elváltozása miatt mégsem tehetjük.

Ilyenkor jön szóba az általános érzéstelenítés – közismertebb nevén az altatás. Lényege a központi idegrendszer működésének átmeneti gátlása, „kikapcsolása”. Rövidebb beavatkozásnál vénásan (érbe) adott szerrel, vagy maszkon át belélegeztetéssel végzik, egyéb esetekben a légcsőbe vezetett csövön (tubuson) keresztül történik.

A műtéti érzéstelenítés külön tudomány, illetve szakterület, ezért írásom a teljesség igénye nélkül készült, szándékom szerint egy rövid áttekintést kívántam adni.

Természetesen valamennyi módszernek vannak előnyei és kockázatai is, amelyekről az érzéstelenítő orvos a beavatkozás előtt mindig tájékoztatja a beteget.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.