Lehet értekezni arról, milyen üzenetértéke van annak, ha Plébános Úr kitalálja, hogy ő bizony nem fog takarítani esténként a bazilika lépcsőjére vizelők után, inkább legyen ott vaskerítés, azzal majd jól megvédjük a szent hely előterét. Erről sajnos az ugrik be elsőként, hogy az Egyháznak szolgálnia kellene, és örülnie, hogy egyáltalán az ő templomuk lépcsőjén üldögélnek a fiatalok, legalább ennyi közük lesz a szent dolgokhoz. Ha ennek a takarítás az ára, akkor takarítsanak. Nem ők lesznek az egyetlenek az országban, akiknek olyat kell csinálni, ami elvileg nem tartozik szorosan a munkakörükhöz. Nyisson az Egyház, legyenek jó fejek.
Lehet arról is beszélni, hogy alig van még Budapesten olyan hely, ami jól működik, ahol szeretnek ott lenni. Az Eiffel, az Erzsébet és a Március 15-e tér nagyon jó irány, de a bazilika előtti tér talán még jobb. Jó arányai vannak, kedvesek az oda futó utcák, mindig van árnyékos rész, és a rendbe tett bazilika patinájával kiegészülve igazán vonzó célpont. Nyíltak vendéglátóhelyek, amikből lehet választani, végre rendeződött a környék, egész nap és este tele van helyiekkel meg turistákkal. Erre most szezonban nekiállnak építkezni, új kerítést alapozni. Ráadásul az építkezés végén a tér hangulata sokkal rosszabb lesz, ha az eddig hívogató, központi szerepet betöltő lépcső kovácsoltvas kerítés mögé kerül.
Ezektől azonban még nem lenne gumicsont az ügy. Az ugyanis valóban probléma, ha a lépcsőre felszerelt mozgássérült-felvonót rendszeresen tönkreteszik éjszakánként, vagy ha zavarják a misére érkezőket. Üti egymást a két funkció, más indíttatásból megy az ember szentmisére, mint inni.
Mégis, akkor legyen máshol az a felvonó, érkezzenek a hívek oldalsó bejáraton. Vagy menjen este mindenki haza aludni, és ne igyon annyit. Esetleg lennénk már egyszer egymás mellett békességben. De az biztos, hogy a rács, az nem lesz a legjobb megoldás.
