Plusz két szoba, gardrób meg egy fürdő projekt

Már csak ennyi kell a boldogsághoz nálunk.

Ígértem, hogy a leendő tetőterünket, minden vágyunk netovábbját bemutatom, és mivel a koncepciónk ide vonatkozó része hónapok óta állandósult a viharos tervezési folyamatok közepette, most már tényleg időszerű is. Meséltem korábban, hogy milyen tanulságos folyamatokon vagyunk túl házunk tervezett bővítésével kapcsolatban, mennyi idő és energia elment, mert nem tisztáztuk eléggé, mit is akarunk, mielőtt a tervezésbe belevágtunk. Mentségünkre szól, hogy a tervező háznál van, mondhatni hobbija a dolog, ráadásul igen gyorsan állít össze nem megalapozott, de hirtelen meggyőzőnek tűnő koncepciókat, de ettől még tény marad, hogy előbb a koncepció, aztán a tervezés. Az egész bővítés a tetőtér meghódítására irányul, mégsem elemeztük ki eléggé a tetőteret az elején, hogy aztán az ott kialakult rendszerhez igazíthassuk a lépcsőházat, és amit még esetleg szeretnénk. Nem, mi álmodoztunk, felesleges helyiségekkel dobálóztunk, mintha mindketten Pars Krisztiánok lennénk. Igaz, a számítógép mindent elvisel, és szerencsére még időben kapcsoltunk, hogyan is kell ezt. Történt ugyanis, hogy egy szép nap ráébredtünk, hogy a szánktól elvont túrórudik árából lassan összegyűlt annyi pénz, ami szűkösen talán elég lehet, arra biztosan, hogy belevágjunk. A valóság bölcs tekintete segített rendezni kavargó gondolatainkat, és komoly koncentrációval, lépésről lépésre haladva elkezdtük szellemileg meghódítani az ismeretlent, meghatározni életünk térbeli keretét, a leendő házunkat. Először a tetőtérnek feküdtünk neki, és a koncentráció hamar sikerre vezetett.

Némi elemzés után rájöttünk például, hogy nem szerencsés az OSB-vel burkolt fafödémen össze-vissza falakat átvezetni, mert nem arra méretezték. A házunk tetőterének beépítésében soha senki nem gondolkozott, még az egészet szellemi értelemben jegyző Édesanyám sem, ezért az alacsony hajlásszög, a térdfal hiánya, és ezért futkosnak az elektromos kábelek a födém felső síkján, hiszen úgysem lesznek útban. De most útban lettek, jövő héten jön is a villanyszerelő, hogy kiváltsuk onnan őket, mert a födém járófelületét meg kell erősíteni egy újabb vastag OSB-réteg lecsavarozásával.

Na de vissza a koncepcióhoz. Tehát: falakat érdemes oda tenni, ahol lent is vannak, ha nem akarunk komoly födémerősítést, amivel értékes centimétereket veszítünk az amúgy is alacsony térben. Ha viszont a falak kiosztása kötött, leegyszerűsödött a dolog: a lenti szoba felett lesz egy kisebb, Édesanyám szobája felett egy másik (a 66 négyzetméteres házunk földszintjén két egyforma garzonlakás van, ő lakik az egyikben, mi a másikban), az egyik fürdő felett pedig a fürdő. A szobák megközelítéséhez kell egy közlekedő, de mivel a falak lenti pozíciója miatt belefér, a közlekedő egyben gardrób is lesz, azaz szekrénysor kerül hosszában az egyik oldalára. Ezt adták tehát a falak, izgatottan nézegettük, vajon berendezhetők-e a helyiségek úgy, hogy szűk geometriájú házunkkal éppen kompatibilis kétméteres méretemmel én is használhassam őket? Meg tudom-e közelíteni az ágyat anélkül, hogy fejbe vágna a szarufa? Le tudok-e ülni az ágyra olvasni anélkül, hogy a fejemet figyelmeztetőleg megpaskolná a mennyezet? A gyerekszobába befér-e egy emeletes ágy? És egy százötvenes kád a fürdőbe? És így tovább – illetve nagyjából ennyi feltételünk volt. Némi gondolkozás után sikerült minden, a virtuális bútorok a virtuális tetőtérben helyükre kerültek, feleségem lelkes, én is az vagyok, mindez pedig már vagy három hónapja így van.

Szóval úgy tűnik, a tetőtér megoldódott, tényleg eldőlt, hogy mi lesz. Az alaprajz egyenes következményeként az is kiderült, hol van az egyetlen pont a külső falon, ahol a tetőteret megközelíthetjük. Ha funkcionálisan nézzük, nincs sok hátra: menjen fel ehhez az ajtóhoz egy lépcső, és legyen valahol még egy sarok, ahova le tudok ülni dolgozni nyugodtan.

Mint arról már korábban beszámoltam, ez nem olyan egyszerű, sok nekifutás volt már, és a végeredmény még mindig nincs meg. A padláson tanultakat hívtuk hát segítségül, elkezdtük pontról pontra leírni, mit akarunk, hátha az segít leszűkíteni a végtelen lehetőségek számát arra az egyre, amit meg is fogunk építeni. De erről majd legközelebb számolok be, ha eldőlt végre, mi lesz.