Változást a magyar építőiparban! – Nyári Szabadegyetem Baján

Minden mérnököt és hallgatót várnak a szervezők, családdal együtt.

Készséggel ajánlottam fel bárminemű segítségemet a Magyar Mérnök Együttműködés Egyesület (MMEE) számára, miután interjút készítettem tavaly év végén az egyesület elnökével. A szervezet a szakmában jártas szakembereket tömöríti maga köré, és célja nem kevesebb, mint hogy a német rendszerhez hasonlóan átgondolt, piacilag szabályozott, termelékeny és kiszámítható húzóágazattá tegye a magyar építőipart. Akik már építkeztek, vagy akár csak egy redőnyt is felszereltettek a házukra, tapasztalhatták, milyen „rugalmas” rendszerben dolgoznak a magyar szakemberek, gyakran végzettség és szerződés nélkül. A tavaly őszi építésügyi törvénymódosításnak köszönhetően történtek lépések az ágazat helyzetének rendezésére, elvileg szigorodott az ellenőrzés, és változtak a kivitelezés feltételei. Az egész ágazat számára komoly problémát okozó körbetartozás felszámolására is tettek kísérletet.

A valós változás azonban embertől emberig terjed, és a tét nem kicsi. Ahhoz, hogy egy építész vagy egy kétkezi munkás megbecsült tagja legyen a társadalomnak, hogy ne kelljen vitatkozni a munka minőségéről, s ne kelljen attól tartani, hogy éppen az keres a legkevesebb pénzt, aki a legtöbbet dolgozik, még nagyon sok változásra és közös szakmai fellépésre van szükség. Az építőipart terhelő komplex problémarendszert kicsit részletesebben érintettük a Koósz Mátyással készített interjúban.

A Baján szeptember 06-08. között megrendezendő II. Nyári Szabadegyetemen a szakma belső világát tárják fel az előadók, és elemzik a szükséges szakmai változások lehetőségeit. Izgalmasnak tűnik például az az előadás-sorozat, amelynek során a megvalósult pécsi Science Building projekt építész tervezői, projektmenedzsere, szakági tervezői és generálkivitelezője mesélik el tapasztalataikat. A háromnapos képzésen az építőipari ágazat strukturális problémáin kívül többek között szó lesz az építőmester-képzés helyzetéről, a közelmúlt jogszabályainak hatékonyságáról, a magyarországi lakáspolitikáról, a szakmai lobbikról, a nanotechnológia építőipari alkalmazási lehetőségeiről, az ökologikus építészetről.

A program a részvevők számára ingyenes, a családtagokról pedig szervezett programokkal, városvezetéssel gondoskodnak az előadások alatt. A részvétel feltétele az előzetes regisztráció, az [email protected] internetes címen lehet jelentkezni. A szombat esti halvacsora, a vasárnapi erdei séta és a kötetlen beszélgetéssel körített vadles önmagában is elég jól hangzik, a magam részéről biztosan ott leszek ezen a három napon. Csak buzdítani tudok minden magyar mérnököt és mérnökhallgatót a részvételre a meghívó zárósoraival:

„Minden évben egyszer a mérnököknek is kell, hogy legyen három napjuk Önmagukra, mert ha nekik nincs, másoknak se lesz rájuk. Vissza kell szerezni a mérnökszakma megbecsülését! Legyél te is ott. Várunk!”

Aki mégsem tudna eljönni, és érdeklődik a magyar mérnökök sorsa iránt, az Égigérőn tájékozódhat majd a történtekről. Beszámolok majd a résztvevők számára szervezett önköltséges hamburgi útról is. Az október eleji látogatás a hamburgi Elbphilharmonie épületébe bepillantást enged majd a nemzetközi viszonyokba.

A nyári szabadegyetem kapcsán megkerestem Koósz Mátyást, az MMEE elnökét, és megkérdeztem, hogy az idei évben mire szeretnének kiemelten rávilágítani a rendezők:

„A nagyobb projekteken napjainkban felmerült nehézségekből – mint például a költségkeret- és határidő-túllépések – azt a következtetést kellett levonni, hogy szükséges a szorosabb koordináció a tervezők és a kivitelezők között, illetve a projektek előkészítésére is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni. De szükséges a generálkivitelezők hatékonyabb munkavégzése is. Ha spórolunk a tervezésen, az keserűen megbosszulja magát a kivitelezési fázisban. A tervezők és a kivitelezők között olykor fellépő vitákat el lehetne kerülni, ha a kivitelezőket már a tervezési fázisban bevonnák. Gyakran vezet az is határidőcsúszásokhoz, hogy a megrendelő képviselője nincs elegendő döntési jogkörrel felruházva a szükséges módosításokhoz. Ha a megrendelő nem képes a sok résztevékenységet összehangolni, koordinálni és irányítani, akkor a generálkivitelező részére kell megadni ezt a szerepet.

A magyar építőipar jövője szempontjából fontos, hogy az ágazat rendelkezzen jövőbe mutató fejlesztési modellel. Az építőiparra vonatkozó fejlesztési modellnek, konstrukciónak átfogó keretet kell adnia a modern építési politikához, az építőipar fejlesztéséhez, támogatnia kell az innovációt és a minőséget a beruházásokon, egyben a munkahelyteremtéshez is hozzá kell járulnia. Ezt a modellt kell a tervezőknek, építési vállalkozóknak, anyagbeszállítóknak, munkavállalóknak és a megrendelőknek közösen megalkotni és konszenzusos formában elfogadni. Ennek a modellnek kell az építőiparról pozitív képet adnia, és ennek kell segítenie a strukturális változásokat. A modell kidolgozása az MMEE-nél folyamatban van.

Jelenleg a mérnöki munka jelentőségét a piac nem ismeri fel kellőképpen és ezért nem is díjazza. Ennek is a következménye a sok rosszul előkészített projekt, ami az EU-s pénzek lehívásánál is okozhat nehézséget. Tehát ha a jövőben nem akarunk elesni EU-s pénzektől, akkor az ágazatban nem halogatható tovább a strukturális változás” – mondta el Koósz Mátyás.