Legutóbb karácsonykor esett róla szó: az első körös megmérettetés után a zsűri feltette a honlapra a 15 legjobbnak ítélt tervet, és lehetett közönségszavazni. Megírtuk, hogy ötletpályázatról van szó, ami azt jelenti, a győztes terv nem egy az egyben valósul meg, a kiíró fenntartja magának a jogot az utólagos és egyoldalú változtatásokra. Így a közönségszavazás tétje „mindössze” annyi volt, hogy megszondázzák, melyik terv mennyire kapós, nehogy olyat ítéljenek szakmai szempontból a legjobbnak, amit aztán mindenki utál, mint a ménkűt.
Mikor megnéztem a 15 tervet, építészként egyből letettem a voksomat az egyik koncepció mellett. A milánói feladattal megismerkedve úgy gondoltam, hogy arra a zsúfolt helyszínre teljesen felesleges bonyolult tervet vinni, egyszerűen nem fog látszani a sok világmegváltó terv között. Ennél már sokkal jobb egy egyszerű, de őszinte gondolat, ami megfelel a világkiállítás mottójának, „Táplálni a Földet, energiát adni az Életnek”. Ennek egy ötletes és ízlésesen összerakott terv meglátásom szerint tökéletesen megfelelt. A koncepciót „Malom”-nak nevezték el alkotói, a mellette telepített búzamező nélkül is utalva Magyarország éléskamra szerepére, a kenyérre, magra, ételre, életre, és csavarhatjuk még.
Jó a névválasztás. Az alkotók ráadásul vízi malomban gondolkoztak, amivel megfeleltek a pályázat kiíróinak is, akik azt kérték, hogy a koncepcióban központi elemként jelenjen meg a víz, Magyarország meghatározó eleme. A legjobbnak ítélt épület, ha jól értelmezem, egy jókedvű geg: a tetőn összegyűlő víz hajtja meg a malmot, majd napelemek segítségével juttatják vissza a vizet a tetőre, hogy meglegyen a körforgás (hajnalonként, mikor felkel a nap, recsegéstől lesz hangos a kiállítási helyszín, mindenki tudja majd, hogy beindult a magyar malom). Ez a körforgás persze inkább szimbolikus, mint valós, a tervezők nyilván nem találták fel a perpetuum mobilét. Mégis fontos üzenet, hogy utalnak rá, a megújuló energiaforrásokban végtelen a lehetőség.
A Malom névre hallgató koncepció – és itt illik már megmondani, kik tervezték, gratulálunk Hutter Ákosnak és Getto Tamásnak – ráadásul mai, modern, gazdaságosan megvalósítható, szépek a szerkezetek, szóval sok szempont szólt a győzelmük mellett. Szerencsére a zsűri is így gondolta, és bár nem ez a terv kapta a legtöbb szavazatot, közel a legtöbbet, ami mutatja, hogy sokan értették.
Szoktunk sopánkodni azon, hogy „az utca embere” meg az „építészek” mennyire nem értik egymást, ég és föld az ízlésbeli különbség, meg ilyenek. Utóbbiak azt mondják, az előbbiek nem értenek hozzá, előbbiek pedig azt, hogy az utóbbiak érthetetlen, túlképzett majmok. Azt gondolom, hogy a Malom terv sikere azt is mutatja, ez az ízlésbeli távolság már közel sem akkora, mint azt régebben gondolták.
A kiírók feladata lesz, hogy ebből az ötletes és gazdaságosnak tűnő koncepcióból végső soron épület legyen. Tudom, hogy a pályázat feltétele volt, hogy a díjazottak lemondanak minden további jogukról, mégis azt javaslom, vonják be őket a további tervezési folyamatba. Aki nyer egy pályázaton, bizonyította, hogy a témában kompetens, így valószínű, hogy a későbbiekben is értékes segítséget tud nyújtani.
