4,5 milliárd forintból, 2016 nyarára készül el a DVTK új stadionja, ami 15 ezer fő befogadására lesz alkalmas, tudhattuk meg a hírekből. Ha hirtelen osztunk-szorzunk, ez azt jelenti, a beruházás olcsóbb lesz, mint az amúgy is nagyon olcsónak kikiáltott Fradi-stadion, hiszen ott 22 ezer férőhelyet kb. 14,5 milliárdból hoztak ki. Az elkészült Fradi-pálya építészeti színvonala azonban megkérdőjelezhetetlen, a most közzétett diósgyőri látványterven viszont lehetne még dolgozni.
Bár van olyan nézete, amin egész jól néz ki, például ez:
De más nézőpontból meg úgy néz ki, mint egy pláza tíz évvel ezelőttről, ami akárhol lehetne:
(További képek itt érhetők el.) Tudom, hogy a drukkereknek nem az építészeti megjelenés az elsőrendű kérdés, de azt talán mégis elfogadják nekem, ha azt mondom, hogy kicsit olyan egy stadion, mint a saját lakásuk, vagy házuk: ha szép, akkor büszkék lehetnek rá.
A stadionépítésben már csak a létesítmények mérete és a futballra irányuló figyelem miatt is sokkal több lehetőség van annál, minthogy csak funkcionálisan oldjuk meg a tervezési feladatot. Egy-egy ilyen stadion kiemelkedő építészeti színvonal esetén képes felértékelni a környezetét, bekerülni a nemzetközi sajtóba, hírét vinni az adott csapatnak és városnak, így turistákat vonzani, bevételt termelni.
A mostani stadionfejlesztésekből úgy tűnik, mintha ezt nem tudnák a döntéshozók: ezek az épületek nem hordoznak szellemi tartalmat, látszólag csak a költségekre figyelnek a koncepciók elfogadásakor. Legutóbb a Puskás Aréna látványterveinek rossz arányára kellett rácsodálkozzunk – a meglévő keretekbe zsúfolt rengeteg funkció miatt túlzott méretű lett az épület és úgy néz ki, mint egy óriási tölcsér – most pedig itt a diósgyőri terv, ami elég középszerűre sikerült.
Pedig sokkal jobbakat is lehetne alkotni, és ez nem kerülne feltétlenül többe. Építészeti tervpályázatokkal lehetne a legmegfelelőbb megoldásokat megtalálni, olyanokat, amelyek a fenti kitételeknek megfelelnek, amelyekre büszke lehet az adott város és szurkoló.
