Lassan őrölnek azok a bizonyos malmok, de csak történik végre valami. Még 2011 augusztusában kérte fel a Fővárosi Közgyűlés a BKK-t arra, hogy vizsgálja meg a pesti alsó rakpart gyalogosbarát használatának lehetőségét. A tanulmányra egy évet kellett várni, de a szállingózó hírekből már akkor kiderült, hogy valami feltehetően történni fog.
Most arról szólnak a hírek, hogy hétfőn megszülethet a döntés a pesti alsó rakpart gyalogoskorzóvá tételéről. A fővárosi testület ezzel – az időközben és korábban megvalósult fejlesztésekhez kapcsolódva – biztosíthatja, hogy a pesti oldalon a Margit hídtól egészen a Rákóczi hídig lehessen sétálni.
Hiszen időközben a Kossuth tér fejlesztéséhez kapcsolódóan elkészült az Országház előtti korzó, a 4-es metróhoz kapcsolódóan a Fővám tértől délre eső sétálószakasz, a Petőfi hídtól délre pedig már korábban is működött a sétány.
Az autósok figyelmébe lehet ajánlani az alábbi térképet, amelyet még bécsi egyetemista koromban készítettem a budapesti Duna-partok fejlesztési lehetőségeiről írott szakdolgozatomban. A még 2012-ben készített képen piros csíkkal jelöltem a kétsávos, naranccsal az egysávos vízparti autóutakat. Jól látható, hogy a budai oldal bonyolítja a nagyobb forgalmat, a pesti oldalon mindössze három sáv fut. (És a rajzhoz képest azóta a felső rakparti egy sáv megszakadt a Kossuth térnél.)
Tudom, hogy sok autósban ellenérzést válthat ki minden, a forgalmat zavaró döntés. Egy korábbi, témában született komment jól mutatja, hogyan néz ki egy forgalmas úton megvalósuló gyalogosfejlesztés autós szemmel: „A FORGALOM NEM CÉLTALAN AUTÓZGATÁS, HANEM CÉLOKKAL RENDELKEZŐ EMBEREK KÖZLEKEDÉSE! EZEKKEL A CÉLOKKAL NEM FOGLALKOZIK SENKI? ( ) Ez az ország NEM azoknak a vállán nyugszik, akik a sétálóutcákban meg a „gyalogosoknak visszaadott” (idézőjel!!) területeken egész nap részegen lófringálnak! Mert ezek a területek semmi másra nem szolgálnak, csak a dologtalan emberek szórakozására!” - fogalmaz papy_on_board.
Nekem is van autóm, és értem, hogy autóval két fontos megbeszélés és elintéznivaló között mennyire idegesítő, ha áll a forgalom. De vannak más szempontok is, amelyek fontosabbak a pillanatnyi hajszánál.
A bécsi szakdolgozatom konklúziója az volt, hogy a Budapesti vízpartok fejlesztését összevontan kell megvalósítani a zöldterület-fejlesztésekkel. Így a partokon létrejövő egységes zöldfolyosó képes ara, hogy felértékelje a Duna-menti beruházásokat, így mindenki jól jár. Fejlesztést csak úgy engednék, hogy a beruházó vállalja az előre megtervezett zöldfolyosónak az ő beruházása által érintett területhez tartozó részének kiépítését. Ha ezen túlmenően a partok és a szigetek között a fontos pontokon gyalogoshidakat építünk ki, akkor lehetőség nyílik arra, hogy Budapest bármely pontjáról a vízpartra érve a Csepel-, vagy a Szentendrei szigetig kirándulhassunk, kerékpározhassunk, és onnan még tovább.
Ezzel a főváros ütőerén végigfutó zöldfolyosóval Brüsszel példáját lehet párba állítani, ahol a város körüli zöldgyűrű biztosítja a rekreáció lehetőségét. Brüsszellel szemben azonban a központi fekvésű Budapest legnagyobb értéke éppen a Duna: ha jól használjuk ki, a zöldfolyosó a hozzá kapcsolódó pénzügyi, kereskedelmi (logisztikai), lakó- és sportfejlesztésekkel együtt képes lehet belökni az ország gazdaságát.
Így olyan város jön létre, ahova szívesen települ bármely hazai vagy nemzetközi cég és intézmény, hiszen tudja, hogy élhető körülmények közé érkezik. Ez a beruházásokat követően további fejlődést generálhat.
A most hétfői döntéssel újabb fontos lépést tehet ebbe az irányba a magyar főváros.
