Amíg az sincs a köztudatban, hogy a Várnegyed Dísz téri és Szent György téri épületeit: a Főparancsnokság, a Honvédelmi Minisztérium, a József-palota, a Királyi Lovarda és a palotabejárat épületeit nem a háború okozta – amúgy nem súlyos – sérüléseik, hanem politikai okok miatt bontották el a kommunizmus évtizedeiben
amíg nem tudatosodik bennünk az, hogy éppen a Sándor-palota, illetve a mellette álló Karmelita kolostor épületei sérültek a háborúban leginkább, mégis ezek állnak ma, hiszen a gyakorlatilag megsemmisült Sándor-palotát visszaépítették
vagy az, hogy a mellettük álló, egykor magánpénzen melléjük furakodott, háborúban szintén megsemmisült Lónyay-palota megint magánpénzből, félbehagyott belső terekkel újra áll, de évek óta nem lehet semmit tudni a sorsáról
vagy az, hogy a Karmelita kolostor Dunára merőlegesen álló (keletelt), magasabb épülete bizony templom volt egykor, csak II. József volt szíves a tornyot itt is visszabontatni
vagy az, hogy a mai Országos Széchényi Könyvtárnak otthont adó krisztinavárosi épületszárny belsejét – szintén a kommunizmus alatt – teljesen elbontották, így L. Simon László kijelentése cinikusnak nevezhető, miszerint „eszük ágában sincs” az egykor Horthy által használt tereket újra reprezentációs célokra használni
addig nem fogjuk megérteni, hogy a Várnegyed a mindenkori politika játszótere, és amíg ez így van, nem lehet arról beszélgetni, hogy tisztán építészeti szempontból helyes-e ezek közül bármelyik visszaépítése.
Mivel ez a blog az egyes közérdeklődésre számot tartó, kiemelt jelentőségű beruházások kapcsán építészeti, városépítészeti szempontokat kíván elemezni, közérthetően megfogalmazni, a Várnegyed rekonstrukciójának napokban bejelentett konkrét döntéseit nem kívánja kommentálni.
Az építészszakma identitásválságának részét képezi, hogy nem tudja maga sem eldönteni, hogy műemléki kérdéseket érintő, történelmi eseményeket illetően szerepe-e az egységes, értelmiségi állásfoglalás. A történelmi folyamatokat szemlélve a politika és az építészet kapcsolatát hasonlóan lehet jellemezni, ahogy a teológia és a filozófia viszonyát korábban: utóbbi előbbi szolgálóleánya.
Nem lesz ez most sem másként, nem lehet ez most sem másként. Most a budai Vár sorsát eldöntő Hauszmann-bizottságnak a megválasztott politikusok mellett a várnegyedhez értő szakmabeliek is tagjai, véleményüket legalább kikérik a döntések előtt – ahogy a 19. század végén is gyakorlat volt hasonló horderejű ügyekben –, ez szakmai szempontból üdvözlendő.
A meghozott döntések persze politikai természetüknél fogva – a Várnegyed jelentőségére tekintettel – biztos, hogy mindig viták kereszttüzében fognak állni.
A várrekonstrukcióról a napokban bejelentett részleteket itt ismerhetik meg. Aki a Várnegyed egyes épületeinek korábbi sorsára kíváncsi, innen tájékozódhat.
