Nyolcfős tömörfa asztal húszezerért?

Megvalósítható, csak az a kérdés, hogy aztán meg tudunk-e barátkozni vele.

Ott hagytam abba legutóbb a házunkkal kapcsolatban, hogy végre lakható, a vörösvári járási hivatal engedélyezésnél nyújtott segítségének, majd saját kivitelezésünknek köszönhetően. Nagyon sok minden nincsen készen, de elértük azt a veszélyes fázist, amikor szinte a végtelenségig képes az ember az ideiglenes állapotok között élni. Minden napra jut valami fontosabb, mint a szegélylécek leszabása vagy a könyvespolc. És akkor a teraszról nem is beszéltem, ahonnan még hiányzik a fapadló. Külső hőszigetelés? Ereszcsatorna? Ej, hol van az még!

Na de az asztal, az mindjárt más. Azt nem halogathatja az ember, ha nincs. Valahol csak enni kell, és a deszkákból és OSB lapból egy óra alatt rögtönzött, ingó-bingó konstrukcióm azért mégiscsak ciki volt. Számos teendőm között egyfolytában azon járt az agyam, hogyan tudnék rendesebb asztalt készíteni. Ne kerüljön pénzbe, se időbe, és azért valahogy nézzen ki. Addig-addig, míg aztán ez lett belőle:

Első blikkre olyan is, mint egy asztal. 90x180 centiméter, kényelmesen nyolcfős. Vendégeink szeme rendszeresen megakad rajta, jelzik is, ha tetszik nekik. Ha hiszik, ha nem, masszív, a polctartó konzoloknak köszönhetően, amiket költői fakapcsolatok, csapok és egyéb ragasztások helyett pofa nélkül felhasználtam. Egy szombati napon készült, hatméteres pallók méretre vágásával, majd összeszerelésével. Reggel mentem fel a padlásra az anyagért, délután fél ötre már a pácot, majd száradást követően az olajos felületkezelést is megkapta. Mindenestül húszezer forintba került, ebből a nyolc konzol volt tízezer.

Akkor hol itt a bökkenő? Hozzáértők biztosan látják, hogy a faanyag, amit használtam hozzá, nem éppen asztalos minőségű. Egyszerű építőfa, ami a mai fatelepek gyakorlatát nézve azt jelenti, hogy eladás előtti nap még fütyült rajta a rigó. Tehát a fa belseje még csurom víz. Ha pedig a fa száradása nem irányított, behatárolt módon történik, görbülni fog jobbra-balra.

Azért mertem mégis kivételesen ezt az anyagot használni, mert az építkezésből megmaradt, és bő két hónapja fedett, de szellős helyen száradt. Abban bíztam, hogy már nem fog annyit vetemedni, ha behozom a fűtött szobába. Meg hát, kísérletnek sem volt rossz, látni, hogyan viselkedik egy ilyen anyag nem neki rendelt feladatra.

Mondanom sem kell, vetemedett. Csavarodott. Az asztallapot adó pallódarabok közötti rések kitágultak, leesik köztük a morzsa az asztalról. Az egyes elemek között – bár szerelést követően nagyjából össze lettek csiszolva – a csavarodás miatt magasságbeli eltérés jelent meg, így billeg az ide tett pohár. Egyes csavarok kiemelkedtek a száradást követően a síkból, bár elég mélyre lehajtottam őket.

Az általános családi vélemény az asztalommal kapcsolatban, hogy a teraszra azért majd jó lesz. Racionális feleségem nem hagyta magát meghatni home made akciómtól, és már bőszen nézegeti az IKEA kínálatát, ahol nemcsak sík, de kinyitható asztalokat is árulnak

Én pár hónap használatot követően titokban arra jutottam, de kérem, ne mondják el neki, hogy jó azért ez az asztal. Férfiszemmel nem olyan jelentősek ezek a problémák. Most már biztosan kiszáradt (negyedéve a szobában van), és még mindig stabil, ez a lényeg. Majd szétszerelem, és újra jól összerakom, akkor már hézagok nélkül. Egyszer veszek egy jó csiszolót, és a felszínét is összehozom majd egy síkra. Mivel csak csavarokat használtam, a szétszerelés és az újra összerakás gyorsan fog menni, legfeljebb az alátámasztó elemeket kell majd rövidebbre vágnom.

Azután majd meglátjuk, mi lesz a sorsa, sokat nem kockáztattunk vele. Aki hasonlóra adná a fejét, csak buzdítani tudom, de számítsanak rá, hogy ha előre nem tudják kiszárítani a fát (tető alatt, de szellős helyen minimum fél év), akkor használat közben fogja ezt magától megtenni. És akkor majd újra foglalkozni kell vele, de szerintem ezt követően már tényleg jó lesz.