Lakható a házunk

Spórolt pénzből, saját munkával építkeztünk.

Több bejegyzésben is foglalkoztam korábban a témával, előbb elmeséltem a feleségemmel közös tervezési folyamatot, majd megmutattam a végleges terveket is.

A házbővítésnél nem kevesebbet tűztünk ki célul, mint 33 négyzetméteres házrészünk megnagyobbítását, a lehető legkevesebb pénzből. Erre már kisfiam érkezése is igencsak motivált, most pedig, hogy négyen vagyunk, már igen nehéz lenne olyan kis helyen elférni.

Szerencsére éppen időben végeztünk az új épületrész lakhatóvá tételével. Legutóbb arról írtam, hogy milyen körülményes volt a könnyűszerkezetes épület hatósági engedélyeztetése, amihez társult esetünkben az is, hogy a településképi eljárás is igencsak döcögősre sikerült. Összesen négy hónapunk ment el az engedélyeztetéssel, mindezt úgy, hogy én magam építész vagyok, így elvileg nem kellett senkire várnunk. Az új előírások szerint ráadásul a döntéshozatalra a kérvények beadásától 15 nap áll a hatósági kollégák rendelkezésére, így különösen fájó volt az időveszteség. Mire meglett a jogerős papír, jobb híján csak az előszobába tűztük fel a falra, mert időközben beköszöntött a tél.

Végül nem bántuk meg, hogy így alakult, még hálásak is voltunk, hogy az engedélyt egyáltalán megkaptuk. Az újabb hónapok költségkalkulációkkal, szerkezeti tervek készítésével, és az építéshez szükséges jogosultságok megszerzésével teltek. Mivel az volt a cél, hogy a lehető legolcsóbbak legyünk (két év alatt spórolt kis pénzünkkel vágtunk bele az egészbe) saját végzettségemet és botcsinálta építőtudásomat tettük hozzá kis tőkénkhez. Kiváltottam a felelős műszaki vezetői (és ha már benne voltam, a műszaki ellenőri) jogosultságot, a cégemet pedig regisztráltam kivitelezői tevékenység végzésére. Így egy személyben lehettem építtető, generálkivitelező, annak felelős műszaki vezetője – és ha már itt tartunk, még az építkezés burkoló szakembere is, mivel arra van szakképesítésem.

A kedvező helyzetet tovább javította, hogy édesapám ács, és rokonnak lehet ingyenesen segíteni az építésben. A könnyűszerkezetes épület egész szerkezete ácsmunka volt, így éppen ez volt számunkra a legfontosabb. A kőműves-, gépész- és villanyszerelő munkák időtartamára alkalmazásba vettem a képzett szakembereket, ezeket leszámítva minden további munkát saját kezűleg végeztem el.

A több hónapnyi várakozás után az épület szinte kiszökkent a földből: március 4-étől egy hónap alatt már be is zsindelyeztük az egész házat. Az egy hónap alatt el is ment az összes pénzünk, de már elmondhattuk, hogy miénk a környék legnagyobb fedett terasza. Az alapozáson és a terepviszonyok miatt szükséges mini pincén és a komplett tetőn túl ugyanis a falakból csak az oszlopváz, a födémekből pedig csak a beépített gerendák voltak meg, éppen úgy néztünk ki, mint egy óriási terasz. Persze, ha a kisfiamat kérdezik, szerinte így is elég élhető volt:

Nyáron elég, ha tető van az ember feje felett. Az alkalmi nagy teraszt kihasználtuk, helyszínt adtunk például az utcabálnak és a focivébét is vetítettem a kedves szomszédoknak

Valahogy mégis haladtunk aztán tovább. Pár hónap múlva már meg tudtam rendelni az OSB-t, a fóliákat, a hőszigetelést, és kezdődhetett a falak és a hasonló szerkezetű födémek kialakítása. (A talajszint felett is hőszigetelt fafödémet készítettem a szokásos betonozott aljzat helyett.) Három használt nagy ablakot ajándékba kaptunk egy kedves barátunktól, azt eleve beterveztük a házba, a bejárati ajtót pedig csak felfrissítettük, úgy került át új helyére. Egyetlen teraszajtót rendeltünk, és kis felületen, de fontos helyre beépítve némi hőszigetelt üvegtáblát.

A munkafázisok nagy részét két hónap alatt végeztem el, ezután nagyon lelassultunk. Az ajtók, ablakok lekezelése, a fapadlózás, annak olajozása, a gipszkartonozás, és a festés már igen nyögvenyelősen ment, azt hittem, soha nem leszünk kész. Hiba volt, hogy a belső OSB-rétegek elkészítése után rögtön letáboroztunk az új helyiségekben, így az állandó ki-be pakolás megnehezítette a dolgomat, és lelkileg is megterhelő volt.

Most már nem kell többet kipakolnom. Bár a padló- és falszegélyek még hiányoznak, a komplett előszobát még kartonozni és festeni kell, de minden egyéb a helyén van és működik. A lakásunk most már 65 négyzetméteres, ehhez társul egy nagy fedett terasz és egy garázs, a végében barkácsműhellyel.Ez utóbbiak is persze félkészek, de apránként, hétvégenként dolgozva csak elkészülnek majd. A tetőtér beépíthető, így a meglévő részek átalakítása nélkül lesz hely még egy további szobának, fürdőnek és akár egy saját építészirodának is.

Olcsó eszköz a festék, 2500 forintból átfestettem a kisszobát. A sötét szín feldobja a fehér, régi műanyagablakot, és jól mutat benne az öreg fapolc, ami a gyönki Magyary–Kossa-kastély vakpadlójának egy darabja

A kiadások számláit gyűjtöttem, de nem volt még érkezésem pontosan kiszámolni a végösszeget. A nagyságrendet látva annyit tudok mondani, hogy ha egy kivitelező nettó 200 ezer forint négyzetméterár alatt tesz árajánlatot egy minden túlzástól mentes, legegyszerűbb anyagokból készülő házra, ott valami turpisság van, mert ennél olcsóbban szakmunkás rokon, ingyen építész és saját munka nélkül biztosan nem lehet kihozni.