Felépíthetem a saját házamat?

Ez nem költői, hanem valós kérdés.

Tetszetős makrogazdasági számok láttak világot a napokban. A mezőgazdaság és az ipar mellett az építőipar is jobban teljesített idén, ez egyszerre köszönhető az iparicsarnok-építés felfutásának és a jelentős számú állami megrendelésnek. Az ágazat mindezek mellett persze még messze van attól, hogy megálljon a saját lábán, ehhez komoly megújulásra van szükség szervezeti és egyéni szinten is. (A Magyar Építész Kamara éppen tegnap tartott tisztújító közgyűlést, érdekes lesz látni, hogy az új vezetőség milyen szellemben kívánja majd elősegíteni a szakma megújulását, a valós érdekképviselet létrejöttét.) Az állam a fentieken túl mindössze annyit tehet, hogy gondoskodik a szabályozási környezetről. Ez lehet megengedő, támogató és korlátozó szellemű is, kérdés, hogy az elmúlt két évben meghozott intézkedések összességében ezek közül melyik karakterrel bírnak. Elég nehéz kérdés, aminek megválaszolásához minimum szakpolitikusokra van szükség, a magam részéről csak közelmúltbeli tapasztalataimra tudok támaszkodni, amelyekre egyszerű építtetőként tettem szert.

Az összkép számomra elég vegyesnek tűnik, és nagyon sok múlik egyelőre az érintett hatóságoknál dolgozók személyes hozzáállásán. Időben és anyagiakban is komoly csúszást jelentett számunkra például az új településképi véleményezési eljárás bevezetése. A főépítészünk nehezen elérhető típus, emellett rendkívül alapos, így több tízezer forintba kerülő geodéziai felmérést írt elő az eljárást megelőzően – arra hivatkozott, hogy több értékes fa is van a telken, amelyek közül azonban a tervből látható módon egyet sem kívántunk kivágni –, majd két hónap is eltelt, mire megkaptuk tőle az egyoldalas papírt, hogy a terv településképileg támogatható. Szintén problémát jelentett, hogy a házunk bővítését könnyűszerkezetesre terveztük, emiatt újabb két hónap telt el, mire az engedélyt megkaptuk. Bár az engedélyeztetési eljárást elvileg felgyorsították – a hiánytalan tervdokumentációt 15 napon belül el kell bírálnia az ügyintézőnek – a valóságban ugyanannyit vártunk, mintha néhány évvel ezelőtt lettünk volna. A benyújtást követően két héttel, tehát a jogszabályban előírt maximális időt kihasználva jelezték csak nekünk az építéshatóság részéről, hogy hiánypótlásra tartanak igényt – bár az anyagot benyújtás előtt átnézettük velük, hogy ez ne így legyen. A húsz pontból álló listában – amelyet a pótlás után újabb, külön lista követett – sok vitatható volt, a fő problémát a választott épületszerkezet okozta. Könnyűszerkezetes házat ugyanis csak olyan cég építhet, amely rendelkezik az Építésügyi Minőségellenőrző Kft. engedélyével, ez viszont a szükséges vizsgálatok elvégzése és a részletes tervek elkészítése miatt több millió forintba kerül.

Aki rendelkezik ÉME-minősítéssel, érthető módon érvényesíti az áraiban is, mi azonban külön útra akartunk lépni: azt döntöttük el, hogy hitel helyett spórolt pénzből, saját munkával szeretnénk építkezni. A várható költségek miatt fel sem merült, hogy ilyen céget megbízhassunk, ráadásul én magam is értek ehhez a technológiához, így csak megrajzoltam, hogy miről van szó, beadtuk az engedélykérelmet, és vártuk, hogy mi lesz. Ezzel kapcsolatban aztán valóban olyan dolog történt, ami előremutató. Egy idei kormányrendelet ugyanis megteremtette a jogi lehetőségét annak, hogy egyedi termékként engedélyeztethető legyen bármely, a „megszokottól” eltérő anyag és szerkezet. (megszokott = jogszabályilag támogatott, európai uniós szinten erős lobbierővel bíró építőanyag-gyártó terméke). Ehhez viszont érthető okokból részletesebb tervdokumentációt kértek, tűzvédelmi és statikus tervezők által aláírt részeket és egy, az építésztervező által készített, teljesítményjellemzőket tartalmazó felsorolást a beépített anyagokról. Az építési engedélyt végül megkaptuk, ami tényleg nagy előrelépés, és ez a megváltozott jogszabályi környezetet is dicséri.

Az építkezésbe azonban nem mertünk még belevágni, mert a kivitelezésre vonatkozó szabályok is megváltoztak, és még egyszerűen nem látjuk át, mit lehet és mit nem. Ebbe is bele kell tanulnunk, mivel a szándékunk az, hogy mi építsük fel a házunkat, és mindezt jogilag tisztán tegyük. Az október 1-jével bevezetett elektronikus építési napló miatt már nem lehet bármit megtenni – ó, ha nem lett volna az a kétszer két hónap csúszás –, hiszen bármikor ellenőrizhetik az építést interneten. Gondoskodni kell arról, hogy aki eljön segíteni, legálisan tehesse ezt, kell továbbá felelős műszaki vezető – és sajnos úgy tűnik, hogy kell külön kivitelező cég is, utóbbira pedig nincsen pénzünk. A kötelezően előírt elektronikus építési naplóban fel kell tüntetni a fő- és alvállalkozókat, akiknek bejegyzési joguk is van. A „kivitelező” helyére nem írhatom be, hogy „építtető”, pedig esetünkben a kettő ugyanaz lesz. A jogalkotók nem gondolkodnak ilyesmiben. Számukra világosan elkülöníthető szerepkörök vannak, ahol mindenki csak egy dologhoz ért, miközben a magyar valóság ennek egyelőre éppen az ellenkezője: nagyon sokan – főleg vidéken – értenek, igaz többnyire felületesen, nagyon sok mindenhez. E cikk szerzője is közéjük tartozik, nem gazdag ember, és nem szeretne többet, mint hogy legálisan felépíthesse – építésztanulmányai elvégzése után, építési gyakorlattal, sőt szakmunkásvégzettséggel a háta mögött – a saját házát. Építőanyagra és kevés, alkalmi munkavállalóként fizetett segítőre van pénze. Az alkalmi munkavállalói intézmény ugyan szintén nagy segítség, de úgy tűnik, munkáltatónak kell lenni hozzá. Csináljak céget azért, hogy egy-két barátom átjöhessen segíteni? Egyáltalán, kell-e külön fővállalkozó kivitelező saját ház építéséhez, vagy létezik még a házilagos kivitelezés? Saját céggel felépíthetem-e a saját házamat? Milyen feltételekkel lehet kivitelezői tevékenységet regisztráltatni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál? Muszáj, hogy más legyen a felelős műszaki vezető, mikor a végzettségem engem is feljogosítana erre? Tényleg ennyire bonyolult legálisan felépíteni egy 27 négyzetméteres szobát, mellette egy autótárolóval?

Szerintem ha nem is pontosan ugyanígy, de sokan lehetnek hasonló cipőben, és számukra is fontos lehet egy-két kérdés a fentiek közül. A többség a bonyolult szabályozás miatt általában az egyszerűbb megoldást választja, és bejelentés nélkül épít. A saját házbővítésünk történetén keresztül éppen azt szeretném megmutatni, hogyan lehetséges az önálló, legális, saját célú építés a gyakorlatban.