Vita egy trafóházról

Élt és látszott körülbelül 50 évet. Nem szerette senki. Na bumm.

A történet normális folytatása lehetne, hogy az időközben funkciójukat vesztett házakkal történjen is valami. Ha egyszer abban a formában már nincsen rájuk szükség, akkor mit csúfolkodjanak ottan tovább? Bontsák el, tervezzék, értelmezzék át, legyen belőlük múzeum, helyükön szálloda, vagy társasház, teljesen mindegy.

De nem tartunk még itt. Most ott tartunk, hogy a transzformátorházak megvannak, és maradnak. A Csarnok téri elé azonban éppen szállodát terveznek építeni. Tudják talán, van ott egy kis hely még, ahol nincsen ház. Parknak nem lehet nevezni, de mégis egy kis levegőnyi hely. Az illetékes önkormányzat ezen a helyen szállodát kívánt látni, de a telek éppen a trafóház előtt van. A szállodát tervező építész elképzelése pedig kitakarja a ház homlokzatát.

Ami miatt az építészeti kritikák nem komolyan vehetők, az nem más, mint azok teljesen eltérő volta egymáshoz és a közízléshez képest is. Ezeket a trafóházakat a szakma őszinteségükért és környezetükbe illeszkedésük (!) miatt méltatta, pedig azok éppen őszintén nem akartak illeszkedni, nem is volt rá lehetőségük. (Mikor Ybl Miklóst felkérték, hogy tervezzen gépházat a Duna-partra, ami fel tudja juttatni a vizet a budai várba, megtervezte a ma Várkert Kaszinóként ismert gyönyörű épületet.) A mostani, hullámzó formájú szállodát tervezői éppen azért rajzolták olyanra, hogy elüssön a Vásárcsarnoktól, mert „nem volna ildomos konkurálni a történeti stílusokkal” (részlet a tervezők leírásából.)

Szerintem annak van értelme, amit Ybl Miklós csinált. Mindenképpen szépet akart, mindegy, mi volt az apropó. Volt tekintélye és lehetősége arra, hogy formálja környezetét, és az idő őt igazolta, hiszen ma komoly értékként tartjuk nyilván például a gépháznak tervezett, később kaszinóként használt épületet is. Ha már csinálunk valamit, az illeszkedjen a környezetéhez, legyen szép, és akkor nem kell meddő vitákat folytatni később arról, hogy mi a francot kezdjünk az adott, felújításra szoruló, vagy funkcióját vesztett rondasággal.

Ha pedig nem vagyunk erre képesek, akkor ne bújjunk hülye ideológiák mögé, hogy mit ildomos, meg mit nem. És ne emeljünk piedesztálra valamit csak azért, mert őszinte, ha egyszer nem volt lehetősége hazudni.