Tanulgatjuk a nevet: Fujimoto. A Városliget fái között, a Városligeti-tó partján túlméretezett palacsintaként, vagy lebegő óriásgombaként kinéző Magyar Zene Házának tervezője nagyon részletes tervet adott be a pályázatra, nem véletlenül nyert. A futurisztikus épületkoncepció elsőre elnyerte a szakma tetszését, ami sikeres átértelmezése a természeti formáknak, mégis nemzetközi léptékben is egyértelműen új építészeti megoldás.
Nem könnyű olyat tervezni, amilyen még sohasem volt a világon. Az építészek figyelemmel kísérik egymás munkáit, hiszen tudják, mennyire nehéz már újat mutatni. Akinek sikerül mégis valami olyat létrehozni, ami egyszerre hiteles és eredeti, azt őszintén megsüvegelik. Így járt Fujimoto is, aki nem véletlenül vált világszerte elismert sztárépítésszé. Ehhez a státuszhoz ugyanis kell ez az eredetiség, a valóság átértelmezésére képes teremtő erő.
A Magyar Zene Háza alapkoncepciója egy óriási növénnyel, mondjuk egy fával analóg. Felülnézetben kör alakú, és áttört struktúrájú, mint sok fa lombja, átszűrődik rajta a fény. A „lomb” alatt a fa törzsében találjuk a lépcsőházat, a lifteket, éppúgy, ahogy a fa törzsében is futnak a kis szállító csövek. Eddig működik a párhuzam, ami ezt követi, az már egyszerre művészet és építészet.
Az épület külső megjelenését a felső szint határozza meg. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy szélein elvékonyodó, a közepén megvastagodó lepényforma. Ahol vastag, ott elférnek benne a használati terek, a szélein pedig azért vékonyodik el, hogy finomabb legyen a forma. A hatvanas-hetvenes évek finomságokra kevésbé érzékeny építészei valószínűleg megelégedtek volna azzal is, ha a kör alakú lepényforma minden irányban egyforma magas, szerencsére azonban ma már bármilyen formát lehet tervezni. A Magyar Zene Háza éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egy parkban elhelyezni egy nagyméretű épületet úgy, hogy a zöld és az épített környezet közötti határ elmosódjon. (Erre az alaphelyzetre alternatív válasz a másik japán iroda, a SANAA által tervezett Új Nemzeti Galéria épülete is.) Erre megoldás például a széleken elvékonyodó forma, és a lebegő hatás is, amit a kisebb alapterületű és sok üveget használó alsó szinttel ért el az alkotó.