A park fái között sétálva könnyed átmenettel érkezhetünk be a Magyar Zene Háza alá. Az itt kialakított szabadtéri színpad, a nyilvánosság előtt megnyitott vertikális és horizontális közlekedők elérik majd, hogy szinte észrevétlenül sétáljunk be az épületbe: Fujimoto határokat elmosó terve tehát nem csak a tömegformálásban működik.
A földfelszín alatt lesznek a kiállítóterek, ahol állandó és ideiglenes kiállításokat is terveznek. Ide bárki lemehet majd, jegyet csak a kiállításokra, esetleg a földszinti termekben rendezett programokra kell majd venni. A kívülről legfeltűnőbb, felső szint nyújt teret az irodáknak, egyéb üzemeltetési helyiségeknek – így maradhat az épület mindenki előtt nyitva, miközben az itt dolgozóknak biztosítja a zavartalan munkakörülményeket.
A különös épület legfőbb feladata ugyanis az lesz, hogy nyitottságával, transzparenciájával is kifejezze, a zene mindenki számára elérhető, különleges lehetőség. A komplexum minden helyszíne szeretné majd megszólítani a közönséget, és megmutatni, milyen lehetőségek vannak a zenében. És itt nem „csak” a komolyzenére, vagy a népzenére gondolnak a leendő üzemeltetők, akik a tervezési folyamatot már az elejétől a legnagyobb figyelemmel kísérik, és ötleteikkel kiegészítik. A Magyar Zene Háza a magyar zenetörténetet, népzenét és zenepedagógiát komplexen mutatja majd be az ide látogató hazai és külföldi vendégeknek.
Kérésemre nagyon kedvesen engedtek bepillantást a műhelymunkába. Százas nagyságrendű javaslatot, ötletet dolgozott már ki a Batta András által vezetett csapat, akiknek a feladata lesz majd a Magyar Zene Háza működtetése. A projektet kiemelt figyelemmel kíséri a zenei szakma, állandó külső tanácsadók segítik a munkát. Abban hisznek, hogy a mai múzeumok, kiállítóterek sikere három dolgon múlik: a bemutatott anyag minőségén, az interaktív, látogatókat bevonó ötleteken és magán az épített környezeten.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!