Annak, hogy mekkora áldozatot ér meg egy beruházás, szinte képletszerű esete az a városunkban lévő, örökpanorámás telek, amelynek pont a közepén áll egy kisebb, ránézésre harminc év körüli facsoport. Hogy miért pont oda ültették, utólag nem fog kiderülni, mindenesetre a kevésbé átgondolt telepítés magában hordozta a problémát: az új tulajdonosok a tervezés során úgy döntöttek, inkább a tájat nézik majd új házukból, és a telek széleire telepítenek majd fákat. Bár a facsoport elvesztése fájó, és a saját házunkhoz hasonló áldozatokkal talán megmaradhattak volna, a döntés jogosságát mégis nehéz kétségbe vonni.
De ezek a fák a helyiek számára nagyon is szem előtt vannak, nem úgy, mint a józsefvárosi Orczy-kert fái, amelyeket kitakar a kíváncsiak elől a park körül futó magas, tömör kerítés. A Ludovika Campus fejlesztéseihez is kellett fákat kivágni – nem a park közepén lévő ősfákról van szó, csak az örök, spontán nőtt áldozatokról, amelyek a szélekhez közelebb álltak – mégsem érdekes a dolog, ha nincsen szem előtt.
A József nádor téren pedig éppen a héten vágták ki az összes fát (kettőt egyben vettek ki, hogy új helyet keressenek nekik), hogy mélygarázst építsenek a helyükre. Ezek a fák – ha tudatosan ültették őket, ha spontán települtek – nem kerülhették el sorsukat. A Belvárosban szinte mindennél nagyobb szükség van parkolóhelyekre, hacsak ki nem tiltjuk az autókat az ország üzleti negyedeként működő területről. 24 fa cserébe 525 parkolóhelyért és egy új telepítésű, 51 tagból álló fasorért talán megéri, de a téma, mint mindig, itt is messzebb vezet: ki milyen városban szeretne élni, hogy szeretne közlekedni, milyen szolgáltatásokra vágyik. A saját véleményem az, hogy valamit valamiért. Ahol lehet, érzékenyen kell beavatkozni, de azért van az a pont, ahol egyszerűen már nem éri meg. Ezt a döntést minden esetben más hozza meg – a felelősség is az övé.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!