A bécsi szakdolgozatom konklúziója az volt, hogy a Budapesti vízpartok fejlesztését összevontan kell megvalósítani a zöldterület-fejlesztésekkel. Így a partokon létrejövő egységes zöldfolyosó képes ara, hogy felértékelje a Duna-menti beruházásokat, így mindenki jól jár. Fejlesztést csak úgy engednék, hogy a beruházó vállalja az előre megtervezett zöldfolyosónak az ő beruházása által érintett területhez tartozó részének kiépítését. Ha ezen túlmenően a partok és a szigetek között a fontos pontokon gyalogoshidakat építünk ki, akkor lehetőség nyílik arra, hogy Budapest bármely pontjáról a vízpartra érve a Csepel-, vagy a Szentendrei szigetig kirándulhassunk, kerékpározhassunk, és onnan még tovább.
Ezzel a főváros ütőerén végigfutó zöldfolyosóval Brüsszel példáját lehet párba állítani, ahol a város körüli zöldgyűrű biztosítja a rekreáció lehetőségét. Brüsszellel szemben azonban a központi fekvésű Budapest legnagyobb értéke éppen a Duna: ha jól használjuk ki, a zöldfolyosó a hozzá kapcsolódó pénzügyi, kereskedelmi (logisztikai), lakó- és sportfejlesztésekkel együtt képes lehet belökni az ország gazdaságát.
Így olyan város jön létre, ahova szívesen települ bármely hazai vagy nemzetközi cég és intézmény, hiszen tudja, hogy élhető körülmények közé érkezik. Ez a beruházásokat követően további fejlődést generálhat.
A most hétfői döntéssel újabb fontos lépést tehet ebbe az irányba a magyar főváros.
