Neil Armstrong az Ohio állambeli Wapakoneta városban született. Mérnöki tanulmányait a haditengerészet ösztöndíjával kezdte meg és pilótakiképzést is kapott. 1966-ban a Gemini-8 parancsnokaként járt a világűrben, űrhajójuk elsőként kapcsolódott össze másik űrtárggyal, egy erre alkalmassá tett hordozórakétával. A dokkolás után az űrhajó egyik hajtóműve meghibásodott, de Armstrong úrrá lett a helyzeten, így a küldetés nem fulladt tragédiába. 1968-ban ismét életveszélyes helyzetbe került, amikor egy holdmodulhoz hasonló szerkezettel végzett próbarepülés során tűz miatt katapultálnia kellett, de ezt a kalandot is ép bőrrel úszta meg. A rendkívüli helyzetekben tanúsított lélekjelenlétének nagy szerepe volt abban, hogy őt választották a holdra szállást végrehajtó Apollo-11 űrhajó parancsnokának – írja a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.
Armstrongot elhalmozták az elismerésekkel, megkapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet is. Még két évig a NASA tanácsadójaként dolgozott, majd 1979-ig a cincinnati egyetemen oktatott, 1982-től egy évtizeden át egy vállalkozást vezetett, 1986-ban a Columbia űrrepülőgép balesetét kivizsgáló bizottság alelnöke volt. A történelem egyik leghíresebb űrhajósa élete végéig szerény ember maradt, kerülte a reflektorfényt, interjút csak ritkán adott, telefonját titkosíttatta. 2010-ben mégis a nyilvánosság elé lépett, az amerikai űrprogram költségvetésének megkurtítása ellen emelte fel szavát a kongresszus előtt tanúskodva. Hivatalos életrajza 2005-ben jelent meg, ebből 2018-ban film is készült Ryan Gosling főszereplésével, Damien Chazelle rendezésében. Neil Armstrong 2012. augusztus 25-én, szívműtét utáni komplikációkban halt meg, a hír bejelentése után Barack Obama elnök a legnagyobb amerikai hősök egyikeként búcsúzott tőle.
Ádázan tagadják a holdra lépést
Az ötven évvel ezelőtti Holdra szállás legádázabb tagadója, Bill Kaysing. aki 1956 és 1963 között az amerikai hajtóműgyártó, a Rocketdyne munkatársaként dolgozott. Kaysing szerint több jel is utal arra, hogy a holdra szállás sosem történt meg. A leszállásról készített videót állítólag Nevadában vették fel, az 51-es pedig körzet adta magát, oda hétköznapi halandókat úgysem engednek be, és ez valószínűleg a közeljövőben sem fog változni – Kaysing weboldala szerint a holdra szállás díszletei a mai napig ott állnak. Nincs egyedül ezzel a meggyőződésével: a statisztikák szerint amerikaiak 5-10 százaléka kételkedik benne, hogy minden úgy zajlott le, ahogy a NASA állítja, ugyanígy van ezzel a britek 12 és az olaszok 20 százaléka. A kétely az oroszokban a legerősebb: egy 2018-as felmérés szerint 57 százalékuk gondolja azt, hogy Amerika blöffölt.