Armstrong titkosíttatta telefonszámát a holdra szállás után

Sokan ma is kételkednek benne, hogy az űrhajós valaha járt a Holdon.

Az Artemis programmal ismét Embert küld a Holdra a NASA 2024-ben Fotó: -

Neil Armstrong az Ohio állambeli Wapakoneta városban született. Mérnöki tanulmányait a haditengerészet ösztöndíjával kezdte meg és pilótakiképzést is kapott. 1966-ban a Gemini-8 parancsnokaként járt a világűrben, űrhajójuk elsőként kapcsolódott össze másik űrtárggyal, egy erre alkalmassá tett hordozórakétával. A dokkolás után az űrhajó egyik hajtóműve meghibásodott, de Armstrong úrrá lett a helyzeten, így a küldetés nem fulladt tragédiába. 1968-ban ismét életveszélyes helyzetbe került, amikor egy holdmodulhoz hasonló szerkezettel végzett próbarepülés során tűz miatt katapultálnia kellett, de ezt a kalandot is ép bőrrel úszta meg. A rendkívüli helyzetekben tanúsított lélekjelenlétének nagy szerepe volt abban, hogy őt választották a holdra szállást végrehajtó Apollo-11 űrhajó parancsnokának – írja a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

Armstrongot elhalmozták az elismerésekkel, megkapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet is. Még két évig a NASA tanácsadójaként dolgozott, majd 1979-ig a cincinnati egyetemen oktatott, 1982-től egy évtizeden át egy vállalkozást vezetett, 1986-ban a Columbia űrrepülőgép balesetét kivizsgáló bizottság alelnöke volt. A történelem egyik leghíresebb űrhajósa élete végéig szerény ember maradt, kerülte a reflektorfényt, interjút csak ritkán adott, telefonját titkosíttatta. 2010-ben mégis a nyilvánosság elé lépett, az amerikai űrprogram költségvetésének megkurtítása ellen emelte fel szavát a kongresszus előtt tanúskodva. Hivatalos életrajza 2005-ben jelent meg, ebből 2018-ban film is készült Ryan Gosling főszereplésével, Damien Chazelle rendezésében. Neil Armstrong 2012. augusztus 25-én, szívműtét utáni komplikációkban halt meg, a hír bejelentése után Barack Obama elnök a legnagyobb amerikai hősök egyikeként búcsúzott tőle.

Ádázan tagadják a holdra lépést

Az ötven évvel ezelőtti Holdra szállás legádázabb tagadója, Bill Kaysing. aki 1956 és 1963 között az amerikai hajtóműgyártó, a Rocketdyne munkatársaként dolgozott. Kaysing szerint több jel is utal arra, hogy a holdra szállás sosem történt meg. A leszállásról készített videót állítólag Nevadában vették fel, az 51-es pedig körzet adta magát, oda hétköznapi halandókat úgysem engednek be, és ez valószínűleg a közeljövőben sem fog változni – Kaysing weboldala szerint a holdra szállás díszletei a mai napig ott állnak. Nincs egyedül ezzel a meggyőződésével: a statisztikák szerint amerikaiak 5-10 százaléka kételkedik benne, hogy minden úgy zajlott le, ahogy a NASA állítja, ugyanígy van ezzel a britek 12 és az olaszok 20 százaléka. A kétely az oroszokban a legerősebb: egy 2018-as felmérés szerint 57 százalékuk gondolja azt, hogy Amerika blöffölt.

Az Apollo-11 legénysége július 24-én a Hawaii-szigetek közelében landolt a Csendes-óceánon. A Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon amerikai elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették és karanténba zárták, hogy az esetleges holdi baktériumokat izolálják. Augusztus 12-én „szabadultak”, miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet. Amikor később megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta: „Érdekes hely, ajánlom”.

A Holdra szállásnak 528 millió ember lehetett szemtanúja az egyenes tévéközvetítésnek köszönhetően.

Vádak és ellenérvek – a szkeptikusok meggyőzhetetlenek

Az első vád szerint a NASA nem gondolta kellőképpen át az eseményről forgatott filmet, így azt is elfelejtették, hogy a Holdon nem fúj a szél – a kitűzött amerikai zászló mégis lobogott.

Egy másik érv, hogy az állítólag a Holdon készült képeken nem látszanak a csillagok, márpedig ha a Földről látszanak, akkor az a minimum, hogy a Holdról is látszani fognak. A hivatalos magyarázat szerint az űrhajósok napsütésben végezték a holdsétát, mert még az űrhajósoknak sem árt, ha látják, mit csinálnak, a kamerákat pedig rövid expozíciós időre állították, hogy ne égjenek ki a képek, így természetes, hogy a csillagok sem látszanak.

Azt is fel szokták róni az űrhajósoknak, hogy még élnek: az Apollo-missziók űrhajósainak ugyanis át kellett kelniük a Van Allen sugárzási övön, ez pedig olyan kozmikus sugárzásnak tette volna ki az űrhajósokat, amelyet a szervezet már nem képes elviselni. A NASA ellenérve erre az, hogy az űrhajósok nem voltak kitéve veszélyes sugárdózisnak, az űrkutatók pedig tudtak a veszélyről, és a misszió indításakor figyelembe is vették a sugárzást.

A következő megsemmisítő erejű bizonyíték a maga egyszerűségében tökéletes: ha Neil Armstrong volt az első ember a Holdon, ki vette fel, ahogy a Holdra lép? Az egyértelmű válasz az lenne, hogy egy operatőr. A hivatalos magyarázat persze az, hogy egy direkt erre szolgáló kamerát irányítottak a lépcsőre.

Az egyik legérdekesebb ellenérv a Nagy C-elmélet. A képek elemzésekor kiderült, hogy az egyik kövön egy C betű látható. A szkeptikusok szerint egy megjelölt hollywoodi kellékről van szó. Továbbgondolva szerintük mindez egy belsős poén lehet – valaki direkt helyezte el a kövön, hogy megalkossa a „crock” szót (c+rock). A crock egyik jelentése humbug, a magyarázat szerint egy ismeretlen technikus ezzel akarta megüzenni az erre fogékonyaknak, hogy az egész holdra szállás csak egy vicc.