Vergilius – a költő arca és ábrázolása címmel január nyolcadikáig tart a római költőről rendezett kiállítás a mantovai Te palotában. „Kevés ókori szerző mondhatja el magáról, hogy személye és művei több mint kétezer év elteltével is jelen vannak nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben is” – nyilatkozta a sajtónak a kiállítást gondozó Vincenzo Farinella, aki emlékeztetett arra is, hogy Mantovában már 1190-ben tábla állt Vergilius emlékére.
A kiállítás Vergilius és műveinek hatását mutatja be a későbbi korok képzőművészetében. A kiállított művek között Farinella a Dido halála című szobrot említette: Pietro Testa 17. századi alkotását elveszettnek hitték, majd az Uffizi-képtár raktárából előkerült.
Rendkívülinek számít az az ókori mozaik, mely az ülő Vergiliust ábrázolja az epikus költészet és a tragédia múzsája, Kalliopé és Melpomené között. A mozaikot 1896-ban találták a tunéziai Hadrumetumban (mai Sousse) feltárt III. századi római villában. Vergiliusnak ez az egyedüli fennmaradt ókori „fényképe”, és ez az első alkalom, hogy a mozaik elhagyta Tunéziát.
A Corriere della Sera napilap megjegyezte, Mantova minden tekintetben a költő városa, hiszen még a helyi temetkezési vállalat is Vergilius nevét viseli. Az Aeneis szerzője az egykor a mai Mantova területén levő Andes városában született Krisztus előtt 70-ben. Egy görögországi útról hazafelé tartva, Brindisiben hunyt el, Krisztus előtt 19-ben. Vergiliust a Nápollyal szomszédos Posillipóban temették el, sírja ma is látható.
