Először tekinthetők meg nyilvánosan Casanova emlékiratai

Casanova, a szabadság szenvedélye címmel látható a párizsi Nemzeti Könyvtárban a Giacomo Casanovának szentelt kiállítás, amelyen első ízben tekinthetők meg nyilvánosan a híres nőcsábász emlékiratai.

Az olasz utazó, író és kalandor a Wallenstein grófok könyvtárosaként a csehországi Duchcov (Dux) kastélyában írta meg Életem története címmel visszaemlékezéseit. Casanova, aki tökéletesen beszélt több európai nyelvet, 1789-től írta francia nyelven önéletírását, szakértők szerint briliáns irodalmi stílusban. A kézirat tisztán olvasható és egyenletes, a szövegben kevés a javítás.

Az író akár napi 12 órát is dolgozott a kéziraton 1798-ban bekövetkezett haláláig. Halála utáni hírnevét éppen az emlékiratainak köszönhette. Az in folio formátumban íródott mű 3700 oldalas. 1821-ben Friedrich Arnold Brockhaus német enciklopédiakiadó tulajdonába került a kézirat. A második világháború alatt csodával határos módon maradt meg az épület pincéjében, amely teljesen megsemmisült Lipcse bombázása alatt. A kézirat a háború után a Német Szövetségi Köztársaságba került.

A mű kiadásainak többsége nagyban különbözött az eredetitől. 1822-ben jelent meg első ízben németül, erősen cenzúrázva. 1826-ban ezt a szöveget fordították vissza franciára, s ebből is további részeket kihúzott a cenzor. Egyre több kalózkiadás jelent meg, amelyeknek szövege mind jobban távolodott az eredetitől, az asszonyokkal töltött szerelmes jelenetek leírásától, amelyből 120 található az önéletírásban.

A memoár teljes egészében csak 1960-ban jelent meg több nyugati országban, miután szakértők tanulmányozták az eredeti kéziratot. A tulajdonosok ezalatt a nagyközönségnek nem mutatták meg a könyvet. A magyarázat az volt, hogy a könyvben valamennyi nő neve kezdőbetűvel jelent meg, hogy ne sértsék meg az utódokat.

Magyarul többek között Szerb Antal (Giacomo Casanova emlékiratai, Atlantisz Könyvkiadó, 1998), illetve Kolozsvári Grandpierre Emil (Giacomo Casanova: Emlékiratok, Gondolat, 1960) fordításában jelent meg,

2007-ben az akkori tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a kéziratot 5 és 20 millió euró (1,6-6,3 milliárd forint) közötti összegért. Az első ajánlkozó a francia nemzeti könyvtár volt, amely nem hivatalos értesülés szerint 10 millió euróért (több mint 3 milliárd forint) jutott az emlékiratokhoz.