Az erre a célra létrehozott hivatalos testület, amelyben miniszterek mellett a nyelvápolást legfőbb feladatának tekintő Académie Francaise egyik tagja is részt vett, már 1990-ben kiadta új szabályait. Ezek sok szó írását megkönnyítik: közelebb hozzák a betűket a kiejtéshez vagy csökkentik a kivételek számát. A francia média azonban bő húsz évvel később is alig veszi tudomásul az átalakítást, ezért nemrég újra emlékeztették rá.
A reform keretében a francia aout – augusztus – szó u betűje fölötti accent circonflexe, a „háztető-ékezet” például megszűnik, a bébiszitter az angol baby-sitter formáról a franciás babysitteur írásmódra változik, a pharmacie, a gyógyszertár immár kevésbé cirkalmasan farmacie is lehet, a jókedélyűség, vidámság bonhomie szava bonhommie írásmódot kap, hogy jobban tükrözze a szó gyökerét, az homme (ember) szót (a bonhomie szó szerint jóemberség lenne). Mind az új, mind a régi írásmód alkalmazható, de hivatalosan az új szerepel az iskolai tanagyagban, így előbb-utóbb fel fogja váltani a régit – vélték az egyszerűsítés alkotói.
Nem egészen így történt. Maga a nyelv fölött évszázadok óta őrködő Académie Francaise is csak néhány új írásmódú szót tüntet fel mértékadó szótárának végén, és ezt azzal magyarázza, hogy azokat kívánja majd elfogadni, amelyek átmennek a közhasználatba. Az írásmódot egyszerűsítő testület novemberben emlékeztette a médiát az új szabályokra. A körüzenet nyomán a tévétársaságok riportereket küldtek az utcára, hogy kikérjék a franciák véleményét a reformról. Kitűnt: csak nagyon kevesen tartották helyesnek a furcsának tűnő új formákat. Mi több, a kettősség inkább zavart okoz, így például az Elysée-palota – a francia elnöki hivatal – egyik közleménye is több ponton hibásnak bizonyult.
A helyesírással kapcsolatos vita beletorkollik a szöveges üzenetek angol nyelvű, ékezetek nélküli klaviatúrán készülő változatainak terjedése fölötti aggodalomba – ezekkel kapcsolatban semmiféle nyelvi hatóság nem ad ki állásfoglalást, panaszolják fel sokan. Egy Delphine Guichard nevű tanítónő arra szólította fel blogján a kiadókat, hogy az új helyesírásnak megfelelően módosítsák tankönyveiket – de annyi ellenséges, vitriolos választ kapott, hogy kénytelen volt lezárni kommentfórumát. Guichard asszony nem csodálkozik ezen: „Mindig így volt ez, amikor meg akarták reformálni a nyelvet, már a XIX. században, de még a XVII. században is: igen erős az ellenállás” – hangoztatja.
A helyesírás rangos helyet tölt be a francia kultúrában, sokan a jólneveltség, sőt akár a franciaság alapkövének tekintik. Hatéves kortól a nevelés egyik lényeges része, és ha valaki hibásan ír, az súlyos bélyeg egy olyan országban, amelyben az elittől elvárják az irodalmi nyelv ismeretét és használatát. A franciák az 1635-ben Richelieu bíboros által alapított Académie Francaise-től várják el a nyelv védelmét. Azt, hogy a testület részt vett az egyszerűsítés kidolgozásában, sokan úgy értékelték, hogy hűtlenné vált hivatásához. A nyelvhasználatnak tulajdonított fontosságot viszont jól érzékelteti, hogy az új szabályokat javasló testület – Conseil supérieur de la langue francaise, A francia nyelv legfelsőbb tanácsa – élén a miniszterelnök áll, és maga az államfő adja meg az irányelveket.
Sajátos módon a többi frankofón országban – Belgiumban, Svájcban, Kanadában és másutt – jobban terjed az új helyesírás. Ennek feltehetően az az oka, hogy ezek többnyelvű országok, kisebb a ragaszkodás a franciához, mint a nemzeti lét alapvető eleméhez.
origo.hu
Egy várandós kismama frontálisan karambolozott – megrázó videón az ütközés
