A mostani volt a 22. citromdíjkiosztás az ironikus elismerés történetében. A gála csütörtökön este volt, és ahogy mindig, a Harvard Egyetemen, az Egyesült Államok leghíresebb felsőoktatási intézményében. Az egész procedúra szellemi atyja Marc Abrahams, aki 1991-ben alapította a díjat humor által vezérelve, ám olyan tudósok számára, akik nem a humor által vezérelve kutatnak, hanem nagyon is komolyan veszik dolgukat. A citrom-Nobeleket valódi Nobel-díjasok adják át, de az előbbiekhez nem jár pénzjutalom, sőt még útiköltségét is a díjazottnak kell állnia.
Az idei díjazottak közül kiemelkednek azok a holland pszichológusok, akik felfedezték, hogy ha balra hajolva nézzük, az Eiffel-torony alacsonyabbnak látszik, jobbra dőlve meg nagyobbnak.
A döglött halasok amerikai idegkutatók. Ők lényegében önhibájukon kívül lettek híresek és jogosultak a nemtelen díjra. Mágneses rezonanciával vizsgálgattak agytevékenységet, de emberek előtt bolondozás végett tökön, gumityúkon és döglött lazacon is kipróbálták az érzékeny készüléket. A tök és a gumityúk hozta a papírformát, ám a kimúlt hal esetében agyi reakciókat jelzett a műszer, amikor fényképeket mutogattak a döglött lénynek. Mint kiderült, a műszer kissé megbokrosodott, és tévesen jelzett – viszont a csodának híre kélt.
Japán sem maradt ki a nemtelen Nobel-díjból az idén. (Az angol elnevezése a díjnak Ig-Nobel prize, amely szójáték az ignoble szóból fakadón. Ez nemtelent, hitványt jelent, viszont második szótagjának kiejtése megegyezik a Nobel névvel.) Kurihara Kazuitaka és Csukada Kodzsi nevét áldhatják azok, akik átkozzák az unalmas szónoklatokat. Ezentúl ugyanis a japán duó készülékével elhallgatásra lehet bírni minden szónokot. A szerkezet visszhangosítja a beszélőt akkora csúszással, amely teljesen kizökkenti mondandójából, és az illető hamarosan felhagy verbális vergődésével.
A korábbi esztendők antidíjazott felfedezései és kutatási témái közül kiemelkedik, hogy:
– a gyümölcsevő denevérek körében is dívik a felláció, méghozzá rendszeresen,
– a névtelen tehenek kevesebbet tejelnek, mint azok a marhák, melyeknek nevük is van,
– átlagosan húsz centivel messzebbre ugranak a kutyákon élő bolhák, mint a macskákon lakók,
– a harkályok fejfájás- és csőrsérülés-mentesülésének rejtélye,
– a végbélmasszás csukláselállító hatása,
– a ganajtúró bogarak finnyássága (Az alapfelvetés az volt, hogy a szájukban „összefut-e a nyál” bármely ürülék láttán, vagy netán válogatósak. Az eredmény: bizony finnyáskodnak a nem egészen ínyükre való tehénlepény láttán.),
– a pislogásmentes embercsoport-fotózás matematikai képlete (minimálisan hány fényképet kell készíteni egy embercsoportról ahhoz, hogy legyen legalább egy fotó, amelyen épp senki sem pislog),
– a tornádók szélsebességének meghatározása csirkekopasztási, azaz baromfivetkőztetési erejük, tollfosztási eredményességük alapján,
– a Limburger sajt- és az emberi lábszag rokon aroma a nőstény malária szúnyogok számára (ugyanúgy vonzza őket a kettő),
– a heringek „szellentésnyelvének” bizonyítása (valóban farukból eregetett légbuborékokkal kommunikálnak),
– a földre eső vajas kenyér zuhanási ideje és a becsapódás erejétől függően rárakódó baktériumok egészségre veszélyes mennyisége közötti összefüggés (a végkonklúzió szerint ha 5 másodpercnél rövidebb az esés, még nyugodtan meg lehet enni),
– a pingvinek székletnyomó erejének vizsgálata (az eredmény: négyszerese az embernél mért legerősebbnek)
– „homoszexuális nekrofília” a vadkacsák körében (azaz a döglöttek iránti meleg vágy)
– elefántfelület-kiszámítási matematikai képlet,
– taxisok agynagyobbodása térkép- és utcanévismeret miatt,
– a csirkék homoesztétikai érzéke (jobban szeretik a szép embereket),
– a puszta kezű orrpiszkálás és -túrás hányada (társadalmi) rétegenként és korosztályonként.
