Szingli század: kimegy a divatból a klasszikus házasélet

A szingli életforma a Perzsa-öböl vidékén is kezd teret nyerni, 2020-ra világszerte 20 százalékkal nő majd az egyedül élők száma.

Az Egyesült Arab Emírségek házassági alapja, a jegyespároknak anyagi támogatást nyújtó állami szerv legfrissebb statisztikája szerint az országban a 30 évnél idősebb nőknek mintegy 60 százaléka nincs férjnél, míg 1995-ben ez az arány még csak 20 százalék volt. Szaid al-Kitbi kormányszóvivő igen aggasztónak nevezte ezt a trendet.

A legnagyobb háztartási csoport

Az emírségek nincs egyedül ezzel a problémával, az egyedülállók száma szinte mindenhol emelkedik. A Euromonitor nevű kutatócég előrejelzése szerint 2020-ra 48 millióval, 20 százalékkal nő a világon az egyedül élők száma. Ez azt jelenti, hogy a világ legnagyobb részén ők alkotják a létszám szerint leggyorsabban gyarapodó háztartási csoportot – írta a The Economist.

A trend a gazdag nyugaton a legegyértelműbb, már hosszabb ideje megfigyelhető. Az amerikai felnőtteknek például a fele nem házas, ami 22 százalékkal több, mint az 1950-es években. Csaknem 15 százalékuk, vagyis az 1950-ben mértnél 4 százalékkal több, egyedül él. Az egyedül élők száma azonban a feltörekvő gazdasági országokban is rohamosan nő, s ez átalakítja a fogyasztási szokásokat. Brazíliában a magányosok által leginkább kedvelt készételek éves eladása csaknem megduplázódott az utóbbi öt évben, és elérte az évi 1,2 milliárd dollárt.

Bár a jelenség globális, a mögötte álló okok különbözőek. Dilma Rousseff, Brazília egyedülálló elnöke egy olyan országot irányít, ahol a gyors iparosítás együtt járt azzal, hogy a házasságok száma csökkent, az első házasságukat megkötők életkora pedig megemelkedett. Japánban a nők nem hajlandók feláldozni a karrierjüket az anyasággal együtt járó kötelmekért. Még a mohamedán Iránban is sok nő részesíti előnyben a tanulást a házassággal szemben, használja ki az új, enyhébb válási törvényeket, vagy villogtat hamis karikagyűrűt azért, hogy önállóan lakáshoz jusson.

Nyugtalanítóbb a kép Kínában és Indiában, ahol a fiú csecsemők kiválasztásának sötét művészete azt ígéri, hogy korlátolt házasodási lehetőséggel bíró magányos férfiak egész nemzedéke nő fel.

Három magyarázat

Ennek épp az ellenkezője igaz az afroamerikaiakra. Az amerikai börtönrendszer a 19 és 34 év közötti fekete férfiak közül minden kilencediket elnyeli, és csökkenti a lehetőséget azon fekete nők számára, akik általában nem szívesen mennek hozzá faji csoportjukon kívüli férfihoz.

Három magyarázat azonban általános érvényűnek mondható. Az első az, hogy a nők szakmai lehetőségeik gyarapodásának következtében általában később mennek férjhez. A második, hogy az élettartam megnövekedése miatt a magára maradt házastársak jelenleg hosszabb idővel élik túl a párjukat, mint korábban. És a harmadik: a változó társadalmi attitűd sok országban ahhoz vezet, hogy a házasság előnyei – pénzügyi biztonság, szexuális viszony, stabil kapcsolat – ma gyakran a hitvesi hálószobán kívül találhatók meg.

Aki egyedül él, többe kerül idős korában

Megvannak a hátrányai annak, hogy nő a magányosok száma. Az egyszemélyes háztartások növelik a háztartási kiadásokat, és nagyobb egy főre jutó szén-dioxid-szennyezést okoznak, mint a többtagúak. Az egyedül élőknek kevesebb gyerekük van, és ez egy személyre vetítve növeli azt a terhet, amely az idősek eltartása miatt a fiatalokra jut. Ezenfelül az egyedülállók sebezhetőbbek, és ezért potenciálisan költségesebbek is a társadalom számára, mint azok, akiknek van partnerük: számos tanulmány igazolta a stabil társas kapcsolat pszichológiai és egészségügyi előnyeit.

Lehetséges azonban, hogy ezek az aggodalmak túlzottak. A „magányos” kifejezés minden házasságon kívül élőt egy kosárba rak, megnehezítve a különbségtételt az igazi magányosok és azok között, akik házasságon kívül párkapcsolatban, netán a barátaikkal vagy a családjukkal élnek. Még az egyedül élők sem feltétlenül magányosak. „Egyedül élni, egyedül lenni és magányosnak éreznie magát az embernek három különböző szociális körülmény” – mondta Eric Klinenberg, a New York-i Egyetem szociológusa, egy magányosokról szóló nemrég megjelent könyv szerzője.

Mit csinálnak a kormányok?

Néhány kabinet most megpróbálja útját állni a hullámnak. Az emírségek házassági alapja például 16 millió dollárt költött idén ajándékokra, amelyekkel a boldogító igen kimondására igyekezett ösztönözni a párokat. Csoportos esküvőket is rendezett, és rendszeresen kiad egy tájékoztató brosúrát A szenvedély újságja címmel.

Az Egyesült Államokban az Obama-kormányzat tovább finanszírozza az Egészséges Házasság Kezdeményezés nevű programot, amelyet George W. Bush indított el, és amely évi 150 millió dolláros költséggel arra biztatja a nem házas szülőket, hogy kössék össze hivatalosan is az életüket.